Sorszám: H_000552

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Szabó, Károly

A cikk címe: Az elsődleges fafeldolgozó ipar termékeinek rangsora

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1975. 1. sz. 155 – 174 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1976

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: elsődleges fafeldolgozás, optimális termékösszetétel, üzemi költségek, gyártmány kalkuláció, fajlagos anyagnorma

Kivonat:

Az elsődleges fafeldolgozó iparra jellemző, hogy a technológiai lehetőségek határain belül a legtöbb rendelkezésre álló fa alapanyagból (főleg rönkből) egyidejűleg többféle terméket állíthatunk elő. Az optimális termékösszetétel a

- minimális ráfordítással,

- maximális áron értékesíthető és

- tartós szükségletet kielégítő, hazai felhasználású, vagy külföldi piacon elhelyezhető áru. A jövőben kitermelésre kerülő hazai fanyersanyagból a fenti szempontokat figyelembe vevő optimális termékstruktúra az ipari gyakorlat adta információk alapján nem határoz­

ható meg, mert:

- a jelenleg alkalmazott gyártmány kalkulációs módszer nem megfelelő (az üzemi költségeket a közvetlen bér arányában osztják fel, holott az azzal inkább fordítottan arányos);

- az egyes gyártmányokra nem a szükségletnek megfelelő differenciált minőségű fa­ nyersanyagot számolnak el, hanem attól független átlagminőséget;

- a lekötött állóeszközök bruttó értéke nem tükrözi a valóságos értéket, s így a termék­ önköltségben a termelőszervezetek legtöbbjénél irreálisan csekély amortizációt és eszköz­ lekötési járulékot számolnak el;

- az 1968-ban életbe lépett új fűrészipari termékárak az akkori állami fűrészipari válla­

latok önköltségeire épültek, melyek rönköt dolgoztak fel. Az árak kialakításakor nem vették figyelembe a szükségszerű, de rosszabb kihozatallal dolgozó, a termékekre nagyobb élő­ munkát fordító, úgynevezett fagyártmány telepek termelési és önköltségi adatait.

(A begyűjtött adatokból megállapítottam, hogy 1964-ben az erdőgazdaságoktól független fűrész- és lemezipari vállalatok - az új árrendszer bázisévében - például 109 379 m³ tölgyrönköt dolgoztak fel, 55,1 %-os átlagkihasználással, 1971-ben pedig az erdő- és fafeldolgozó gazdaságok és az önálló fűrészipari vállalatok együttesen 199 999 m³ tölgy hengeres fát fűrészeltek fel, 49,5 %-os kihasználással. Az 1 m³ fanyersanyag feldolgozásra fordított többletköltség 44,76 Ft volt.)

Az optimális termékstruktúra azért nem határozható meg, mert az ipari gyakorlatban még nem honosodott meg a számítástechnikai programozás, melynek révén absztrakt módon számítható ki s adható meg előre a felhasználók választékigényeit kielégítő, minimális rönkfelhasználást igénylő optimális vágáskombinációs program.

Az előbbi hiányosságok megszüntetése céljából a "Gyártmányköltség-számítás műszaki alapjai a fűrész- és lemeziparban" című tanulmányunkban kidolgoztuk a reális önköltség­ számítás módszerét. "A termelés lineáris programozása" című tanulmányban pedig ismer-

tettük azt a számítási módszert, amelynek alapján kiválasztható adott felhasználói feltételek és feldolgozandó fanyersanyag függvényében, az optimális pengebeosztású fűrészelési program. E két tanulmányomra támaszkodva határoztam meg az 1985-ben kitermelhető hazai fanyersanyagból gyártható optimális termékstruktúrát. Az első tanulmány alapján módom van a termékek reális önköltségét számba venni, s ennek alapján megismerni az elérhető eredményt. A második módot nyújt arra, hogy a fajlagos anyagnormákat a statisztikai adatoktól függetlenül megtervezhessem.