Sorszám: H_000532
A cikk szerzőjének a neve: Kajli, László ; Szarka, Antal ; Bárány, András
A cikk címe: Hazai fafajok alkalmasságának vizsgálata egyenes rétegelt-ragasztott tartók gyártásánál és felhasználásánál
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1976. 1. sz. 29 – 57 oldal, Mezőgazdasági Kiadó 1977
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: rétegelt ragasztott fa, egyenes tartó, lombos fafajok, hazai fafajok, ragasztott szerkezetek
Kivonat:
Népgazdasági szinten elsőrendű feladat az import fenyőfaanyag hazai lombos fafajokkal való mind nagyobb mértékű helyettesítése, valamint a hazai lombos fafajok minél gazdaságosabb hasznosítása. A fafeldolgozás fejlődésének nemzetközi tendenciái alapján egyre jobban erősödnek azok a törekvések, hogy fokozzuk a hazai fafajok felhasználását az építőiparban. A rendelkezésre álló lombosfa-anyagok egy részének felhasználása a rétegelt-ragasztott tartók gyártásához magasabb értékkihozatal megteremtésével jelentős fejlődést eredményezne az anyagok hatékonyabb hasznosítása területén. A tömör rétegelt-ragasztott tartók felhasználása külföldön az elmúlt években hatalmas fejlődésen ment keresztül. A fejlődés ütemére jellemző, hogy pl. Franciaországban az elmúlt tíz év alatt tízszeresére nőtt az évente gyártott ragasztott tartók mennyisége. Legnagyobb mennyiségét pedig (az USA után) az NSZK-ban állítják elő. A fejlődés üteme itt is hatalmas Pl.:
1955-ben 5 OOO m3
1965-ben 50 OOO m3
1970-ben 115 OOO m3
1972-ben 150 OOO m3
1974-ben 200 OOO m3
ragasztott szerkezetet gyártottak.
A ragasztott szerkezetek egyik előnye, hogy a normál kereskedelmi méretű fűrészáru hossztoldása, majd több réteg egymásra ragasztása útján tetszés szerinti hosszúságú és keresztmetszetű tartó állítható elő. A ragasztás útján készített új termék jobb szilárdsági értékekkel és kedvezőbb műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, mint az eredeti anyag.
A szilárdsághoz viszonyított kis önsúlya és az agresszív vegyi anyagokkal szembeni rend
kívül nagy ellenálló képessége mellett szükséges hangsúlyozni a tűz hatásával szembeni rendkívül kedvező viselkedését is. A faanyag ugyan éghető, de az elszenesedett burkolórész csak lassan engedi a hő terjedését a faanyag belseje felé, ugyanakkor védi azt a további oxidációtól, mivel a faszén gátolja az oxigén utánpótlását. Tűzesetén a tartó szilárdsági értéke lassan, a felületi elszenesedés okozta keresztmetszetváltozástól függően csökken. A tartó sokáig teherbíró marad, ami lehet övé teszi tűzkitörés után az épület kiürítését és oltását, az épület gyors összeomlásának veszélye nélkül.
A ragasztott szerkezeteket előállító országokban emiatt már módosították a fa, mint épitőanyagra vonatkozó szigorú és előnytelen tűzrendészeti előírásokat.
A szemlétet változására jellemző, hogy bizonyos épületek számára éppen tűztechnikai okokból építőanyagként fát javasolnak (pl. Münchenben a Kron e cirkusz építésénél).
Hazánkban rétegelt-ragasztott tartógyártás a téma kidolgozása idején még nem volt. Elsősorban a fenyő alapanyag hiánya miatt. Az e célra nagyobb mennyiségben is rendelkezésre álló hazai fafajok (akác, cser és nemes nyárak) rendkívül változatos faji, méreti és minőségi összetétele viszont nem teszi lehetővé a felhasználás külföldi tapasztalatainak egyszerű át vételét, mivel ezek kizárólag fenyő alapanyagra vonatkoznak. A hazai fafajok alkalmassági vizsgálatát és a gyártási paraméterek fafajtól függő változásának meghatározását az OMFB megbízása alapján végeztük. Az építőipari ragasztott szerkezetek hazai lombosfa-anyagok felhasználásával való gyártása végett alkalmassági vizsgálatot folytattunk a hazailag jelentős mennyiségben rendelkezésre álló lombosfa anyagokra vonatkozóan. A nagyméretű tartók kísérleti gyártása és szilárdsági vizsgálata alapján a következőket állapítottuk meg:
-az óriásnyár faanyag a fenyőt megközelítő minőségi tartók előállítására alkalmas, az e fafajból készült tartók szilárdsági értékei felülmúlják az MSZ 15 025/ 1-72 számú szabványban lombos puha fára előírt értékeket;
-a korai- és későinyár fafajok a szabvány előírásainak megfelelő szilárdságú tartók előállítására alkalmasak;
-az /-214 jelű olasznyár faanyag alacsony szilárdsági értékei alapján szilárdságilag igénybe vett szerkezetek előállításához alkalmatlan.
A kombinált tartók szilárdsági vizsgálata alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alacsony szilárdsági értékekkel rendelkező nyár alapanyag és a nagy szilárdságú akác megfelelő kombinálásával egységesen nagy szilárdságú tartók állíthatók elő. A különböző nyár anyagú homogén tartókhoz viszonyítva az akáccal erősített tartók 20-50 százalékkal jobb törőszilárdsági értékeket eredményeztek.