Sorszám: H_000531
A cikk szerzőjének a neve: Erdélyi, György ; Dr. Petri, László ; Csizmadia, Pálné ; Dudás, László ; Molnár, Tiborné
A cikk címe: A fenyőfa-felhasználás korszerű eljárásai
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1976. 1. sz. 7 – 27 oldal, Mezőgazdasági Kiadó 1977
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcs szavak: fenyő, duglászfenyő, simafenyő, ragaszthatóság, fizikai-mechanikai tulajdonságok
Kivonat:
A hazai termesztésű fenyő korábbi években végzett kutatásainak kiegészítéseként szükségesnek tartottuk a duglászfenyő és a simafenyő vizsgálatát is, ami felhasználásuk alapvető feltételeinek tisztázásaként a fizikai-mechanikai tulajdonságok meghatározására, valamint ragaszthatóságukra irányult. A vizsgálatok - főként a duglászfenyőnél - igen hasznosaknak bizonyultak; az eredmények a munka elvégzésének szükségességét igazolták.
A közölt anyag jelentősebb része a hazai termesztésű feketefenyő, erdeifenyő és lucfenyő előző években folytatott vizsgálati eredményeinek lezárásaként ezek összefoglaló értékelését tartalmazza. Az ipari szintű kísérletek összefoglalásánál kitértünk az import szovjet fenyő fontosabb feldolgozási paramétereinek hazai fenyőkkel való összehasonlítására is. A kutatás lényeges része a fenyők egymással, valamint hazai lombos fafajokkal való ragaszthatóságának kiértékelésére irányult.
Az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján következtetéseket vontunk Ie a hazai fenyők
célszerű hasznosítására.
A duglászfenyő és a simafenyő nem jelentős mennyiségű hazánkban. A hazai fenyők széles körű, több évet igénybe vevő vizsgálatai azonban indokolták, hogy e két fenyőfajjal is foglalkozzunk. A külföldi irodalomban találkozunk ugyan fizikai-mechanikai tulajdonságaikkal, felhasználhatóságukkal, azonban - épp úgy, mint a többi fenyőinknél - ezek az adatok nem vehetők át maradék nélkül hazai viszonyaink (eltérő talaj- és éghajlati adott-
ságok) között fejlődött fenyőinkre. A vizsgálatok szükségességére külön is felhívja a figyelmet az a tény, hogy a duglász- és simafenyő esetében a szilárdsági tulajdonságok értékeinél komoly eltérés van a fellelhető irodalmi adatok közölt értékei között. Megjegyezzük, hogy az eddig vizsgált fenyőknél az irodalmi adatok meglehetősen egységesek voltak.
Kutatási eredményeink alapján megállapítható, hogy a vizsgálatokba bevont hazai termesztésű fenyőfajok szilárdsági értékeik alapján - csökkenő szilárdsági értékekkel - a következőképpen rangsorolhatók:
- duglászfenyő,
- lucfenyő,
- feketefenyő,
- erdeifenyő,
- simafenyő.
A feketefenyő egyébként jó fizikai-mechanikai tulajdonságait lerontják, s gyakorlatilag kihasználhatatlanná teszik a sűrűn előforduló, örvös elrendeződésű ággöcsök, melyek ipari feldolgozásánál a minőségi kihozatalára, a belőle termelt választékokra, azok felhasználhatóságára igen hátrányosan hatnak. A fahibák közül többi fenyőinknél is az ággöcsök gyakorisága jelentette a legfőbb minőségrontó tényezőt.
A hazai erdeifenyő fizikai és mechanikai tulajdonságai általában kedvezőtlenebbek a külföldi (szovjet) erdeifenyő tulajdonságainál. A rönkökből termelhető fűrészáru minősége ugyancsak alacsonyabb. Kiemelkedően jó minőségű viszont a hazai lucfenyő anyaga.
Ipari feldolgozásuk során a mennyiségi kihozatal tekintetében nem volt jelentősebb eltérés a hazai és az import szovjet - azonos fafajú - fenyők között.