Sorszám: H_000590

A cikk szerzőjének a neve: Lele, Dezső

Cikk címe: Bútoralkatrészek mérettűrési és illesztési rendszerének kidolgozása.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1967. 1-2.sz. 187 – 214 old. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1967

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: bútoralkatrész, mérettűrés, illesztés, méretpontosság, klímaviszonyok

Kivonat:

A gyártás ésszerűsítésével – a nagysorozatú gyártás megindításával – szükségszerűen jelentkezik a bútoralkatrészek méretpontosságával szemben támasztott követelmény. Az alkatrészgyártásnál olyan méretpontosságot kell biztosítani, hogy az alkatrészek pótmunka nélkül szerelhetők legyenek. Ezt csak megfelelően szabályozott és ellenőrzött tűrésértékek betartásával lehet biztosítani. A tűrések tudományos kidolgozása a fémiparban már évtizedekkel ezelőtt megtörtént és természetessé vált, hogy egy-egy alkatrészt bárhol is készítenek el, annak pontosan illeszkednie kell a gép többi alkatrészeihez.

A természetes fa és agglomerált lapok esetében természetesen nehezebb a helyzet, itt figyelembe kell venni az anyagok szerkezeti felépítését, alakváltozási tulajdonságát, a famegmunkáló gépeken elérhető méretpontosságot, a gép beállíthatóságának hibaértékeit és nem utolsósorban a termékkel szemben támasztott követelményeket. A pontosabb gyártás általában növeli a gyártási költségeket – több ellenőrzés, finomabb szerszámok, gépek, hosszabb beállítási idő stb révén –, ezért a pontossági meghatározásnál csak olyan értéket szabad figyelembe venni, ami még gazdaságosan biztosítható.

Ezeknek a szempontoknak figyelembevételével dogoztuk ki a bútoripar mérettűrési és illesztési rendszerét, mint a bútoripar nagyüzemi jellegének egyik előfeltételét.

A dolgozatban megpróbáltunk választ adni a bútoripari tűrések és illesztések rendszerének kidolgozása és alkalmazása körül immár több mint egy évtizede tartó bizonytalanságokra.

Tanulmányunk kidolgozását az üzemi adatok – úgymint klímaviszonyok, a fa- és fapótló anyagok méretváltozása és a famegmunkáló gépek pontossága – felmérésével kezdtük el. Ennek során megállapíthattuk, hogy a klímaviszonyok az állami nagyüzemekben – a raktárak kivételével – megfelelőek. Változtatni szükséges azonban az agglomerált lapok raktárhelyzetén, mert ez nem felel meg a technológiai előírásnak. A gépi berendezések – különösen az újabb beszerzésű korszerű gépek és gépsorok, megfelelő karbantartás és szakszerűen élezett szerszámok mellett, alkalmasak az előírt tűrések biztosítására. A méret- és minőség-ellenőrzés megszervezésében még sok tennivaló akad, különösen ezen dolgozatban ismertetett megbízható mérő és ellenőrző eszközök alkalmazásával.

A bútoripari tűrési és illesztési rendszer meghatározásához feltártuk a hazai és külföldi irodalomban a témával kapcsolatos közléseket. Erről anyagunkban egy rövid összefoglalót adtunk, kimutatva, hogy az egyes kutatók által kidolgozott összefüggések alapján a tűrésegység értékei hogyan változnak, a névleges méret függvényében. A 6. táblázatból összegyűjtött értékekből kitűnik, hogy a tűrésegység értéke 5 – 2000 mm, névleges méret között 0,078 mm-től – 2,569 m-ig változott.

Véleményünk szerint – a bútoripari alkatrészek méretének széles skálája miatt – ezek az összefüggések nem alkalmazhatók csak bizonyos méréshatárok között, mert a szükséges méretpontosságot nagyobb részben nem a végleges méret, hanem a megmunkálás módja és az alkatrész felhasználási területe határozza meg.

Ennek figyelembevételével egy újabb összefüggés alkalmazását javasoltuk, ahol az 5 – 2000 mm-ig terjedő névleges mértékekhez 0,437 – 0,568 mm értékű egységtűrés tartozik.

A rendszer alkalmazásához négy pontossági osztályt és három féle illesztési rendszert határoztunk meg.

Az ellenőrzés megszervezéséhez részletesen ismertettük a szükséges mérőeszközöket és műszereket – meghatározva azok tervezésével, kivitelezésével és raktározásával kapcsolatos feladatokat.