Sorszám: H_000459

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Babos, Károly

A cikk címe: Szövettani megfigyelések jonatán almahéj, sztóma, lenticella alakulásviszonyairól

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1973. 1. sz. 247 – 254 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1974

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: jonatán alma, szövettan, héj, sztóma, lenticella

Kivonat:

Ismeretes, hogy a növények testfelületén - elsősorban a fiatal szár, hajtás, levél és termés esetében - a felületen sztómákat és lenticellákat találunk. A sztóma és lenticella élettani szerepe és működése általában, de konkrétan is tisztázott. Tudjuk, hogy a sztóma a gázcserét és párologtatást segíti elő, illetve szabályozza, és elsőrendű előfordulási helyei a levéllemez felületei, a levélnyél, valamint a fiatal, de még klorofilt tartalmazó hajtás bőrszövete, epidermisze. A lenticella vagy paraszemöles a belső szövetrészek légzését segíti elő, és előfordulási helye majdnem kizárólagosan a fiatal hajtás és a szár másodlagosan kialakult bőrszövete.

A lenticella működőképességét egyesesetekben a harmadlagos bőrszövet képződésének kezdeti szakaszáig is megtartja, mint pl. a feketebodza -Sambucus nigra -esetében. Az almatermés epidermiszében található sztómáknak és lenticelláknak igen nagy szerepük van a gyümölcs légzésében. A kertészeti-gyümölcstermesztési   szakirodalomban több utalást találunk arra nézve, hogy a sztómák a gyümölcs fejlődése során eltűnnek, ill. átalakulnak lenticellává, továbbá, hogy a lenticellák a fedőszőrök helyén jönnek létre (Ulrich, 1958; Porpáczy 1962.) A sztóma-lenticella átalakulás kérdésével, valamint a   jonatán   gyümölcs egyik folttípusának néhány szövettani megfigyelésével foglalkozik ezen tanulmány. Az eddigi vizsgálatok alapján megállapítható, hogy:

1.) Az almatermés epidermiszében a gyümölcs egész élete folyamán a sztóma-lenticella együtt folyamatosan megtalálható.

2.) A sztóma lenticellává való átalakulása nem volt bizonyítható.

3.) A jonatán-foltosodás    egyik   típusának, az   ún.  lenticella folt   szövettani vizsgálata szerint a folt közepén található lenticella betároláskor még élő, kitároláskor pedig teljesen elzáródott, elhalt állapotú.