H 000511

Sorszám: H_000511

A cikk szerzőjének a neve: Barlai, Ervin

A cikk címe: A tudomány termelő erővé válása a faiparban

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1965. 1. sz. 3 – 13 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1965

 

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

 

Kulcs szavak: faipar, tudomány, termelőerő, gyakorlati megvalósíthatóság, tudományos alapismeretek

 

Kivonat:

Általában mindenki előtt ismeretes, hogy a szocialista országok kommunista pártjainak kongresszusai, ideológiai tanácskozásai, tudományos állásfoglalásai, így pl. az Sz. K. P. XXII. Kongresszusán elfogadott program, fontos szerepet tulajdonítanak a tudományok gyors fejlődésének, valamint a tudományos eredmények fokozott gyakorlati alkalmazásának, termelőerővé válásának. Időszerű tehát, hogy ezzel a kérdéssel faipari vonatkozásban is foglalkozzunk. A tétel helyessége úgy vélem nem szorul bizonyításra. Érdeklődésre inkább az tarthat számot, hogy a valóságban hogyan érvényesül, vagyis a folyamat hogyan megy végbe. Lényegében véve olyan transzformálásról van szó, melyben a tudományos megállapítások a termelésben valósulnak meg és ezáltal termelőerővé alakulna át. Ebben a folyamatban döntő szerepe van az embernek, mert nél­ küle a transzformálás nem jöhet létre. A transzformálásban többnyire sok ember vesz részt, szellemi irányítóként azonban két ember szerepe döntő. Az egyik, aki a tudományos alapot szolgáltatja, a másik, aki azt átülteti a termelésbe. Nagyon ritka eset, ha mind a két funkciót egy ember végzi. A két embert a fizikából jól ismert rezonanciatörvényhez hasonló kapcsolat köti össze, ha ez hiányzik, akkor a transzformálás folyamata elakad. A rezonancia biztosítéka a közös akarat és a kölcsönös járatosság. A tudomány emberének számolnia kell a gyakorlati megvalósíthatóság határeseteivel, a termelés szakértője pedig birtokában kell legyen a szükséges tudományos alapismereteknek, és meg kell értse az elébe tárt tudományos okfejtéseket.  Ha nem érti meg, nem jöhet létre a közös akarat, és a tudományos megállapításokból nem válhat termelőerő. Érvényesül az a tapasztalat, hogy csak abból lesz ténylegesen érték, amit "értékelni" is tudunk.