Sorszám: H_000530
A cikk szerzőjének a neve: Dr. Filó, Zoltán
A cikk címe: Hazai rezgőnyárak és termetes nyárak quantitatív xylotómiai vizsgálata
Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1961. 1. sz. 3 – 33 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1962
Lásd a teljes cikket: /gs3pdf/H_000530.pdf
Kulcs szavak: rezgőnyár, termetes nyár, xyilotómiai vizsgálat, bélsugár, faszövet szerkezet
Kivonat:
A kutatást 1955 -ben végezték el.
A kutatás célja a Tudományos Akadémia által a faanyagkutatási terv során elfogadott hazai nyárfajaink kémiai, technológiai és anatómiai vizsgálatával kapcsolatban - anatómiai szempontból - két nyárfaj szöveti szerkezetének tanulmányozása, annak tisztázása végett, hogy található-e összefüggés az anatómiai jelleg, illetve ipari felhasznál-hatóság között.
A kutatás célja kettős:
a/ Kidolgozni azt a megfelelő kvantitatív xylotómiai vizsgálati módszert, mely a komplex vizsgálatok rendszerébe szerves egészként beilleszthető.
b/ A legmegfelelőbbnek talált anatómiai bélyegek alapján határozott következtetések megadása ipari vonatkozásban.
Vizsgáltuk, tehát öt Populus tremula a két P. robusta nyártörzs anatómiai szerkezetét. A vizsgálatok alapján az alábbi megállapításokat tesszük:
1. Az évgyűrű szélességek mind az öt P. uemulánál, illetve a két P. robustánál a béltől a kéreg felé általában csökkentek.
2. Tracheális elemekkel kapcsolatban:
A.) A magányos edények mennyisége:
a.) A béltől a kéreg felé, kis mértékben, de állandóan csökken
b.) mm2-re vonatkoztatva igen ingadozó. Pl. a rezgőnyár törzseknél:
MAI-III 15-30
SKI és GUI 30-50
termetes nyárak 14-28
Az átlagos sugárirányú átmérőjük, illetve az edénytagok átlagos hossza a béltől a kéregig állandóan növekedett.
A hosszméret a rezgőnyáraknál: 300-930 μ,
a termetes nyáraknál: 350-650 μ
közötti értékű.
B.) Ikerpórusok mennyisége:
a.) A magányos edények felénél valamivel több (mind a két nyárfajnál);
b.) mm2-re vonatkoztatva közel megegyező mennyiségű a marcali három rezgőnyár törzsnél (MAI-III) és a két P.robusta törzsnél: 10-20, illetve 14-26, míg jóval több az SKI és GUI-nél: 16-34.
C.) A pórussugarak és póruscsoportok, melyek közül főleg a három-, és négytagúak a gyakoribbak, a tracheális elemeknek 13-16 %-át teszik ki mind a két fajnál. A pórussugarak az évgyűrűk későbbi pásztáiban gyakoribbak, mint a koraiban; a póruscso- portok viszont a korai pásztákban találhatók gyakrabban, mint az őszi fában.
3. Szilárdító elemekkel kapcsolatban:
A.) rostok hosszméret növekedése kétszakaszos:
a.) egy gyorsabb (az első 10-12 évgyűrű) hosszméret növekedési szakasz, míg a rost a fajjellemző átlagos hosszúságot eléri, és
b.) egy lassú ütemű, mondhatni többé- kevésbé állandósult hossznövekedési sza kasz, a 10-12 évnél idősebb évgyűrűk szakasza, melyen belül a rosthosszúság átlaga kisebb ingadozásokkal általában lassan növekedik.
A vizsgált rezgő- és termetes nyáraknál az első szakaszban a rostok átlagos hossza 500-1000 μ, 10-12 év alatt nő, míg azutáni időkben, idősebb korban 1000-1300 μ között ingadozik. A guthi rezgőnyárnál kb. 10 %-kal nagyobb rosthossz értékeket találtunk, mint a többi rezgőnyárnál.
B.) A kései pásztákban a farostok nagyobb mennyiségben találhatók mindig, mint a tavaszi fában.
4.) Bélsugarakkal kapcsolatban:
a) A bélsugárgyakoriság, illetve a területegységre vonatkoztatott bélsugársűrűség a béltől a kéreg felé kb. l0-12 évig erősen csökken, majd többé-kevésbé állandó értékű marad.
b/ A sejtekben kifejezett bélsugármagasság átlagértékei GUI és SKI-nál jóval kisebbek, mint az előző rezgőnyáraknál, amiből arra lehet következtetni, hogy az SKI, illetve GUI törzsek kevésbé repedékenyek, mint a marcali P. tremula törzsek.
c/ A bélsugársejtek átlagos abszolút magasságai minimális eltéréssel megegyeznek, míg hosszméretei - még egyeden belül is - igen eltérőek.
d/ A bélsugárparenchima-sejtek megnyúltsága a hossz / magasságarány - a béltől a kéreg felé növekedik.
5. ) Szövetféleségek százalékos eloszlása tekintetében:
a.) Szilárdítószövet a két nyárfaj közül nagyobb mennyiségben a P. robusta fatestében fordul elő.
b.) Nagyobb mennyiségű vízazállító szövet viszont a jelenleg vizsgált két rezgőnyárnál található.
c.) A bélaugarak szövete az előző két szövethez képest csekély, az összszvetnek mintegy: 6-8 %-a.
d.) A K.H. Meyer-Uhlenriednek 1957-ben a P. rubuszta -ra vonatkozó vizsgálati adataival szemben, mi részben eléggé eltérő eredményeket kaptunk. Összehasonlítva saját adatainkat Meyer-Uhlenried évtájak szerinti adatainak átlagával:
Szövetféleségek Meyer-Uhlenried saját
farost % 62,0 62,7
vízszál.ter. % 24,5 30,6
bélsugarak 13,5 6,7
A P. robusta-nál általunk törvényszerűnek vett fenti adatokat hazai viszonylatban nem fogadhatjuk el. A szilárdítóterületre vonatkozó adatok egyeznek, de a másik két szövetmennyiségre vonatkozóak erősen különböznek egymástól. (Ez várható is volt, tekintettel arra, hogy ők igen fiatal - 4-6 éves - P. robusta törzseket vizsgáltak, amelyekben a szövetelemek még nem érték el faj jellemző méreteiket, illetve mennyiségeiket.
6.) Szöveti, illetve összszöveti inhomogenitás és az ebből levonható következtetés.
A fatest szövetei közül főleg a szilárdító- és vízszállító szövetet, ezenkívül még a bélsugár szövetét - az évgyűrűn belüli eloszlást illetően - célszerű külön-külön, vagy összesítve szemlélni. Egyenkénti vizsgálattal a pásztákon belüli mennyiségi jelenlétek viszonyából az egyedi szöveti heterogenitás indexét, a három szövetre vonatkozó indexekből pedig az összszöveti inhomogenitás étékét kapjuk meg. Ez utóbbi megállapítása azért is fontos, mert ez az indexérték a fatest mechanikai szilárdsági értékeivel párhuzamban áll; ui. két vagy több fatest szövetanalízisénél kapott indexértékek összehasonlításával az átlagos szilárdsági értékek kisebb vagy nagyobb voltára következtetni lehet.