Sorszám: H_000478

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Filló, Zoltán

A cikk címe: Iparilag fontosabb hazai és nemesnyarak kéreganatómiája

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1972. 1. sz. 255 – 278 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1973

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: nyárak, kéreganatómia, faanyagtudomány, fajtaazonosítás, dugványozás

Kivonat:

Az évről évre kitermelt nyárfaanyag növekvő mennyisége s az ezzel párhuzamosan dugványozásra kerülő nyárfajták ugyancsak növekvő mennyisége, valamint az a tény, hogy a hazai és nemesnyárak ipari feldolgozás folyamán a fizikai-mechanikai behatásokra különbözőképpen viselkednek, egyre szükségszerűbbé teszi, hogy nyárfajainkat, fajtáinkat lehetőleg minél egyszerűbb módon és biztosan felismerhessük, azonosíthassuk.

A fajtaazonosítás, felismerés fontossága már a dugványozásnál jelentkezik; nem kevésbé azonban a rönktéren, vagy esetleg a fűrészárunál. Tekintve, hogy a fatest mikroszkópos metszetek alapján történő fajazonosítása, identifikálása időigényes és a rendelkezésre álló fatest anatómiai bélyegek nem elégségesek a teljes bizonyossággal  történő  faj vagy fajta felismeréséhez,  s főként arra való tekintettel, hogy a gyakorlati szakemberek ilyen feladat elvégzését csak megfelelő előképzés és műszerek birtokában eszközölhetik, célul tűztük ki a kéreg részletes anatómiai jellemzőinek feltárásával egyidejűleg olyan egyszerűbb anatómiai bélyegek felsorakoztatását, amelyek könnyen felismerhetők s fajazonosításra alkalmasak. E jellegzetességek feltárásával mind az erdészet, mind a faipar területén dolgozó tudományos és gyakorlati szakemberek részére olyan határozókulcsot adunk, amelynek használatával - könnyen felismerhető bélyegek alapján ­ a fajtaazonosítás gyorsan és biztonsággal végrehajtható.

A vizsgálatba vont hazai és nemesnyárak mikroszkópos kéreganalízise faj-, illetve fajtajellemző egyedi anatómiai tulajdonságokat szolgáltatott (1. táblázat). A négy hazai és öt nemesnyár feltárt kvantitatív és kvalitatív kéregszerkezeti bélyegei minden kétséget kizáróan identifikálásra alkalmasak. E bélyegek közül főleg a keményháncsréteg (ill. -rétegek), valamint a kősejtek és kősejtcsoportok mennyiségi és minőségi tulajdonságait kell kiemelni, mint makroszkópos faj (fajta) meghatározására is alkalmas bélyegeket. Ez utóbbiakat külön ("Határozókulcs"-ban) foglaltuk össze.

A hazai nyárak - az évgyűrűnként 4-7 keményháncsréteget tartalmazó feketenyár kivételével - évgyűrűnként egy (ritkán 2) keményháncsréteget tartalmaznak, míg az összes vizsgált nemesnyárak kettőnél többet. Tekintettel arra, hogy az említett nemesnyárak mindegyike a feketenyár és egy másik nyárfajta hibridjei, várható volt, hogy a feketenyár évgyűrűnkénti többsoros keményháncsot jelző domináns tulajdonsága az új hibrideken jelentkezik.  Idevonatkozóan az elővizsgálatokból egy példát említenék meg, a Populus H-422-es nyárhibridet, mely - mint ismeretes - a Populusalba és Populus grandidentata keresztezése. Mivel mind a Populus alba, mind a -Populus tremulá-val rokon - Populus grandidentata (nagyfogú rezgőnyár) csak egy keményháncsréteget tartalmaz évgyűrűnként, várható volt, hogy ez a kétszeres domináns tulajdonság a Populus H-422-nél is egy keményháncsrétegű   háncsévgyűrű szerkezetet eredményez.

A vizsgálatok során - mint azt az l. táblázat feltünteti - több egyedi anatómiai jellegzetesség is jelentkezett. Néhányat ezek közül felemlítek. Például:

1.) az I-214-es olasznyárnál a háncsévgyűrűk-a többi összes nyártól eltérően - nem kezdődnek mindjárt a tavaszi pászta elején nagyméretű rostacsövekkel;

2.) 1-3 sejt széles felloderma csak a Populus tremula-nál, illetve. a Populus I-214-nél található;

3.) igen széles felloderma szerű -radiális sorokba rendezett- parenchimával csak a Populus nigra (max 40 sejt) és a Populus H-381 (max 25) rendelkezik;

4.) igen nagy méretű kősejtcsomók jelenléte különösen korán - a 2-3 évgyűrűtől kezdődően - a Populus tremula fiatal kérgére jellemző.

A vizsgálatok során több esetben volt megfigyelhető, hogy öntéstalajon vagy mély fekvésű talajon nőtt nyárak korán fejlesztik ki héjkérgüket. Ezekben a kéregmezők eléggé rendezetten (legtöbbször többé-kevésbé párhuzamosan) fejlődtek ki, s aránylag szélesek. E megfigyelés azonban további bizonyításra szorul, ezért törvényszerűnek még nem fogadható el; mint jelenségre azonban érdemes felfigyelni rá.