Sorszám: H_000476

A cikk szerzőjének a neve: Fürjes, János

A cikk címe: Az állami erdő- és fafeldolgozó gazdaságok ipari kapacitásainak optimális fejlesztési terve

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1972. 1. sz. 231 – 241 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1973

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: Állami Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságok, faipari feldolgozó kapacitások, fűrészáru, enyvezett lemez, beruházás fejlesztés

Kivonat:

Tanulmányunkat két változatban készítettük el. A már ismertetett szempontokon túlmenően:

- az első változat kidolgozásánál az volt a fő szempont, hogy a beruházási igény minimális legyen (minden meglevő kapacitással számoltunk, s csak az ezen felül jelentkező igényt elégítettük ki új kapacitással, illetve a meglevő kapacitás bővítésével; ettől csupán néhány olyan alap termelőgép esetében tértünk el, melynek további üzemeltetése nem indokolt);

- a második változat kidolgozásánál a fűrészüzemek nem megfelelő keretfűrészeinek cseréjével, a fagyártmány üzemek számának egyharmadára való csökkentésével számoltunk úgy, hogy a megmaradó fagyártmány üzemekben olyan korszerűsítést hajtsanak végre, hogy üzemenként évente legalább 8000-9000 m3 alapanyagot tudjanak feldolgozni.

Mindkét változat kidolgozásánál irányadó szempont volt a kapacitások kihasználásának növelése is. Ezért az 1969. évi átlagos 3371 órára számított üzemidőt figyelembe véve javaslatunkban a keretfűrészek és rönkvágó szalagfűrészek esetében évi 4000 óra, a szalagfűrészegységek esetében évi 3500 óra üzemidővel számoltuk.

A keret- és rönkvágó szalagfűrészek kapacitását - mindkét változatban - számított értékek

alapján, míg az első változatban a szalagfűrészek évi kapacitását a számított évi 875 köbméterrel, a második változatban- a jobb műszaki feltételek eredményeképpen- kb. 15 százalékkal megemelve, évi 1.000 köbméteres kapacitással vettük figyelembe.

A gazdaságosabb termelés megvalósítása másik döntő feltétele a termelt készáru választék összetételének lényeges megváltoztatása. Ezt kell tenni azért is, mert a felhasználók igénye is megváltozik, amire legjellemzőbb az, hogy a bányászati anyagok iránt az igény csökkenni, míg a magasabb készültségi fokot képviselő szögletes áru és ládaelem iránt növekedni fog. A termékösszetétel megállapításánál azt is figyelembe vettük, hogy az erdőgazdaságok 1975-ben már korszerűbb technikával és jobb választék-összetételű alapanyaggal fognak rendelkezni. Ez leginkább ott jelentkezik, hogy az új fűrészüzemek közül, melyek zömében nyár alapanyagot dolgoznak fel, javasoljuk, hogy maximális mértékben termeljenek fenyőméretű, szélezett fűrészárut, hogy ezáltal az import fenyő maximális helyettesítésének lehetősége biztosítva legyen. A második változat kidolgozásánál - az ismertetett feltételek következtében - már lényegesen korszerűbb ipar kialakítására van lehetőség. Természetesen, a népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve, nem a jelenleg elképzelhető, legkorszerűbb megoldásokat javasoltuk, hanem csupán azokat, melyek hazánkban már jelenleg is több helyen megvalósításra kerültek, azok beváltak, beruházási igényük elfogadható, így további elterjesztésük indokolt és reális. A három legértékesebb és nagy volument képviselő fafaj koncentrált feldolgozásának megvalósítása terén javasolunk további előrehaladást. A javasolt termeléskoncentráció még nem terjed ki e három értékes fafajnak is teljes mennyiségű feldolgozására, mert annak megvalósítása jelentősen növelné a beruházási igényt. Azonban ez az összevonás is lehetővé teszi:

- az optimális feldolgozást,

- korszerű technika alkalmazását,

- a hulladékok vertikumban való tovább feldolgozását

A javasolt összevont termelés a maximális eredményt akkor biztosítja, ha megvalósítják azt, hogy ezekbe az üzemekbe a jó minőségű és méretes anyagot szállítják be, míg azt az alapanyagot, ami zömében csak harmadosztályú fűrészárut ad, az egyéb üzemekben dolgozzák fel. Így a jelentkező anyagveszteség nem jelentős, a késztermék minőség-romlása is elhanyagolható, mert ebből az alap­ anyagból a korszerű üzem is csak gyenge minőségű fűrészárut tudna termelni. A javasolt fejlesztések gazdaságossága egyértelműen nem határozható meg közvetlen ül, mert:

- nem állnak rendelkezésre megfelelő alapadatok;

- a rendelkezésre álló adatok ellentmondásosak;

- a fejlesztés megvalósításával az alapanyag jelentős része más típusú feldolgozásra kerül

- a jelenlegi árak nem a reális állóeszköz-értékekre épülnek.

Az elérhető többleteredményt közvetve számoljuk azokban az esetekben, ahol arra lehetőség van. Ez elsősorban ott lehetséges, ahol az alapanyagból magasabb értékű terméket állítunk elő (fűrészáru - furnér, fűrészáru - enyvezett lemez).

A gazdaságossággal kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a javasolt fejlesztést elsősorban nem a gazdaságosság fokozása miatt indokolt megvalósítani, hanem azért, mert:

- a megtermelt alapanyag és feldolgozói kapacitás nincs összhangban;

- az alapanyag mennyisége növekedni fog;

- a fűrészipari termékekre a népgazdaságnak szüksége van;

- a szükséges többlet munkáslétszám nem biztosítható.

A javasolt fejlesztés gazdaságossága végső soron nm is vizsgálható csupán· az ipari termelés keretein belül, mert az közvetlenül kihat az egész erdőgazdasági tevékenység gazdaságosságára. A nem megfelelő ipari kapacitás kialakítása- végső soron- a teljes erdőgazdasági gazdaságosságát is veszélyezteti, sőt nem fejlesztés esetén a gazdaságos erdőgazdasági tevékenységnek sincs reális alapja.

Számítások és következtetések alapján megállapítható, hogy az elkövetkező öt éven belül a szalagfűrész technikával működő üzem legalább évi 8000-9000 köbméter, a keretfűrész technikával működő üzem legalább évi 25 000-28 000 köbméter alapanyag feldolgozásával tudja csak elérni az elfogadható minimális nyereséget. Így ennél kisebb kapacitású üzemeket létesíteni nem indokolt, sőt meglevő, kisebb kapacitású üzemeket is - korszerűsítés mellett - ezekre a minimális kapacitású üzemekre kell koncentrálni. Ez az alsó határ a jelenlegi árakra, közgazdasági szabályzókra épül, így az ezekben történő változás a kapacitásértékre is kihat. Javaslatunkban az új fűrészüzemek esetében ennél nagyobb kapacitásokat, míg a fagyártmány üzemeknél általában a kapacitásérték alsó határának megvalósítását javasoljuk. Ezt elsősorban az igen jelentős, szükséges beru-házási érték és a fokozatos fejlődés biztosítása alapján tettük, de már most javasoljuk, hogy a végrehajtásra kerülő koncentráció lehetőleg vegye figyelembe a termelői kapacitás - későbbi időpontban való - további fejlesztésének lehetőségét. Az összevonási javaslatnál figyelembe vettük a keletkező hulladék vertikumban való tovább­ feldolgozásának lehetőségét is. Erre vonatkozóan javaslatot is tettünk, de további részletszámításokat nem végeztünk, mert ezt már csak elegendő és megfelelő pontosságú részletadatok birtokában és a megvalósítás időpontjának ismeretében érdemes - a helyi adottságok figyelembevétele mellett ­ elvégezni.