Sorszám: H_002398

A cikk szerzőjének a neve: Zoller, Vilmos

A cikk címe: Műszeres munkamérés és jelrögzítés a fűrésziparban [Kézikönyv faipari szervezők és normások részére II. kötet]

Forrás: Műszeres munkamérés és jelrögzítés a fűrésziparban [Kézikönyv faipari szervezők és normások részére II. kötet].  Kézirat. Faipari Kutató Intézet [FaKI]. Budapest, 1979 ; 71 – 160. oldal

Lásd a teljes cikket:  Teljes_cikk

Kulcsszavak: Felbontóképesség, mérési pontosság, jelrendszer, méréstechnika, munkanormák megállapítása

Kivonat:

A regisztrátumok felbontóképessége alatt azt értjük, hogy az egyes állapotváltozások szakaszainak határait jelentő jeleket egyértelműen megtudjuk különböztetni, illetve egymástól eltudjuk választani. Ennek az a feltétele, hogy a diagrampapír sebessége a mérendő jel változásainak megfelelően állítható legyen. Lényeges tehát, hogy a diagrampapír meghajtása több fokozatú sebességváltó közbeiktatásával történjen.

Az egyes felbontott jelszakaszok mennyiségi értékeinek mérési pontossága a lemérhető jelek nagyságától (hosszától) függ. Természetes pl.:, ha az idővonalon 1 perces pontossággal kívánjuk az egyes állapotváltozások időtartamát lemérni, akkor olyan sebességgel kell mozgatni a diagrampapírt, hogy kellő biztonsággal tudjuk lemérni a kérdéses időegységet. Mivel az ember általában 1 mm-es beosztású mérőléccel megbízhatóan tud mérni, ezért a választott hosszak leolvasási egységéül az 1 mm választható. A példában felvett 1 percnek, 1 mm felel meg.

A felbontóképesség és az időbeli pontosság tehát a regisztrálási sebességtől függ, míg a felbontóképesség biztosításához elegendő az a sebesség, ami az állapotváltozások jeleit egyértelműen felismerhetővé teszi, addig az időbeli pontosság külön mérlegelés alapján dönthető el. Ez azt jelenti, hogy az állapotváltozások időbeli pontosságát kell megválasztani és az általában kielégíti a felbontóképesség követelményét is.