Sorszám: H_000433

A cikk szerzőjének a neve: Hadnagy, József ; Honos, Rudolf

Cikk címe: A cserfa (Quercus Cerris L.) fizikai és mechanikai tulajdonságainak vizsgálata.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1962. 2.sz. 112 – 145 oldal, Mezőgazdasági Kiadó 1962

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: cser, Quercus Cerris L., faanyagtudomány, faanyag komplex felhasználása, termőhely

Kivonat:

Az ország erdőállományának mintegy 20 %-át teszi ki a cser. Ipari felhasználása a tovább-feldolgozó iparban a felszabadulás előtt igen kismértékű volt, a felhasználási területe elsősorban bányafalu, kerítésoszlop, istállópadozatok, kismértékben donga céljaira történt. A kutatás a cserfa jobb megismerésének céljából indult, kifejezetten azzal a célkitűzéssel, hogy

1. Egyrészről elkészülhessenek hazai fafajaink monográfiái,
2. Másrészről összefüggéseket találjunk a szöveti felépítés és megmunkálhatóság között.

ad. a./ Az első célkitűzés lemaradást igyekszik felszámolni, mert úgyszólván minden kultúrállam megvizsgálta már a területén előforduló fontosabb fafajokat. Nálunk ilyen vizsgálatok csak szórványosan történtek; az iparban felhasznált kb. 40 fafajnak csak töredékér terjedtek ki.

ad. b./ A másik célkitűzés kifejezetten gyakorlati célzatú, de igen jelentős népgazdasági érdeket szolgál, miután Magyarország a fát importáló országok közé tartozik. A faanyagok megmunkálhatóságának előzetes megállapítását szolgáló módszerek kidolgozása nélkül ugyanis sem helyes erdőgazdaság-politika, sem pedig megalapozott anyaggazdálkodás alig valósítható meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy ugyanazon fafajon belül a termőhelyek különbözősége olyan eltéréseket eredményezhet, amelyek a faanyag célszerű felhasználására döntő kihatással vannak. Sajnos azonban e téren ismereteink még hiányosak, mert nem tudjuk milyen különbségek okozzák a megmunkálhatóságban mutatkozó nagy eltéréseket. Ezért a faanyagok felhasználásakor jelentkező mennyiségeket csak utólag regisztráljuk, ami sok esetben gazdaságtalan felhasználást eredményez.

Szükséges egy olyan irányú tudományág kifejlesztése, amely szövettani vizsgálatok alapján kisebb mintákról meg tudná állapítani a felhasználásnál várható jellegzetességeket, vagyis szükségesnek mutatkozik az anatómiai diagnosztika kifejlesztése. Az ilyen eredményes kutatás az erdőművelés számára is értékes irányvonalat nyújtana, mert jobban körülhatárolná az egyes fafajok termőhely igényét, meghatározott tulajdonságok kialakításának függvényében.

A kutatás metodikai tervének elkészítésénél figyelemmel kellett lenni arra, hogy a kutatási módszer sem kialakult, de még inkább, hogy a fafajok jellemzéséhez szükséges tulajdonságok sem eléggé határozottak. Nyitott kérdés pl. a faanyagok szilárdságának hatása a felhasználásra, mert a nagy szilárdság nem minden esetben jelent jó megmunkálhatóságot, sőt sokszor a megmunkálásnál szélszakadásokat okoz, és alig teszi lehetővé sima felületek képzését.

Fentiekből az az általános megállapítás tehető, hogy az akadémiai faanyagkutatás, bár szövettani alapokon nyugszik, mégis meghatározott technológiai célokat szolgál, melyeket egzakt, tudományos módszerekkel kíván elérni.

A szövettani és technológiai vizsgálatok közötti determináns összefüggések várható területeit vizsgálva csak feltevésekre szorítkozhatunk, mert ezekre a kérdésekre éppen a kutatás kell, hogy részletes választ adjon. Ezeket a feltevéseket a következőkben foglalhatjuk össze:

1. Ismeretes, hogy az egyes fafajok megfelelő termőhelyi viszonyok között úgynevezett optimális évgyűrűszélességet fejlesztenek, amely azért optimális, mert legjobban biztosítja a jó megmunkálhatóságot. Azonban az optimális évgyűrűszélesség konkrét értékeire nézve csak feltevéseink vannak, tudományos alapokon nyugvó megállapítások nincsenek. A kérdés valószínűleg összefügg a korai és kései fa arányával, mint a térfogatsúly alakulásának egyik tényezőjével. Meg kellene tehát határozni az optimális évgyűrűszélességet a korai és kései fa arányát évgyűrűkön belül és technológiai vizsgálatokkal az ehhez tartozó térfogatsúly értéket (mivel a térfogatsúly nagymértékben meghatározza a faanyagok fizikai és mechanikai tulajdonságait fafajon belül.) Ugyanakkor azonban szövettani vizsgálatokkal meg kellene határozni a libriform sejtek sejtfal volumenjét és pórustérfogatát, mert feltehetően döntő szerepük van a térfogatsúly kialakításában.  Feltehető továbbá, hogy a libriform sejtállomány sejtal volumenje olyan változóanatómiai bélyeg, amelyik fafajon belül nagy eltéréseket mutathat, és ezzel magyarázhatóvá teszi a térfogatsúlyban mutatkozó különbségeket.
2. Ismeretes az is, hogy az egyes fafajokban húr- és sugárirányú úgynevezett kritikus szelvények vannak, amelyekben úgy látszik a kohéziós erők csökkent értékűek, mert a fa legtöbbször ezekben az esetekben szelvényekben hasad. A kritikus szelvényeket indokolja a vékonyfalu sejtek elhelyezkedése a fatestben, így a gyűrűslikacsú fákban a korai fa trachea gyűrűje, más esetben a bélsugár parenchinák. Nincs azonban magyarázat az egyes fafajokon belüli nagy eltérésekre, melyek a tulajdonságok terén tapasztalható. (Pl. a cser esetében.) E téren is változó anatómiai bélyegeket lehet feltételezni, amelyek azonban nem ismeretesek, pedig alapul szolgálhatnának az anatómiai diagnosztika kialakításához.
3. Fel lehet vetni a zsugorodás, dagadás terén mutatkozó fafajon belüli eltéréseket, amely sokszor a húr- és sugárirányú dagadás közti különbség változásában nyilvánul meg, és akadályozza a faanyag gazdaságos felhasználását. Ennek is bizonyára anatómiai okai vannak a sejtek radiális és tangenciális elrendezésében.
4. Szükségesnek látszik a húzott és nyomott övezet közötti anatómiai különbségek beható tanulmányozása, mert feltehetően hozzájárulnak a faanyag torzulásához. Nem tisztázott kérdés pl. hogy a húzott és nyomott övezetben megállapítható különbségek mértéke jellemző-e a fafajra, vagy pedig faegyedenként más és más, anélkül, hogy jellemző átlagértéket mutatna.

Az előzőekben ismertetett jelentés a magyarországi cserfakutatás feladatának egy kis részletét tartalmazza. A közölt eredmények a Faipari Kutató Intézet anyagvizsgálati kutatásainak egy éves feladatát foglalják magukban – erről a témáról.