Sorszám: H_000492

A cikk szerzőjének a neve: Lakatos, József

A cikk címe: A vállalati eszközérték és jövedelmezőség összefüggései és hatása a műszaki fejlesztésre

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1970. 1. sz. 23 – 38 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1971

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: nyereség, folyamatok eredményessége, gazdálkodás, szabályzók, népgazdasági érdek

Kivonat:

Az új mechanizmus a gazdaság központi kategóriájává a nyereséget tette; benne tükröződnek vissza legközvetlenebbül és egyben a legösszetettebben a bonyolult gazdasági folyamatok, ill. benne rögződik ezen folyamatok eredményessége. A nyereség átfogóbb kategória minden más, a gazdálkodással kapcsolatba hozható elemnél, nem csupán a termelés, hanem exogén hatások is befolyásolják mértékét és differenciáltságát.

A nyereség különböző szempontú elemzésein keresztül nemcsak a gazdasági folyamatok pénzügyi vetületeivel ismerkedhetünk meg, hanem magukról a gazdasági folyamatokról, azok természetéről és jövőbeni tendenciáiról is képet kapunk. Ahogy a nyereség új gazdaságirányítási rendszerünkben, mint legátfogóbb mutató jelentkezett, úgy jutott kiemelt helyre a gazdálkodás legfontosabb szereplője, az önálló elszámoló vállalat, hiszen a reform megnövelt önállóságot adott a vállalatoknak és tevékenységüket elsődlegesen, közvetve ható eszközökkel kívánja befolyásolni. E befolyás sikere jórészt azon múlik, hogy eszközeink hatását, ezek irányát és végső eredőjét helyesen tudjuk-e felmérni. A vállalatok magatartását sokféle tényező befolyásolja: a jelen és a jövő, a biztonság és a kockázat, az egyéni, a csoport, a vállalati és a társadalmi érdek más-más megítélése, a különböző gazdasági motívumok eltérő és változó súlya és néhány nem tisztán gazdasági megfontolás. Ezek elemzéséhez ismernünk kell, hogy:

- milyen tipikus helyzetekbe kerülhetnek a vállalatok,

- mi tekinthető racionális magatartásnak - adott szabályozórendszer esetén - az egyes helyzetekben a vállalati döntést kialakító egyének és csoportok részéről,

- mennyiben követik a racionalitás elvét és milyen más motívumok jutnak szerephez a vállalati döntéseknél.

A reform bevezetése óta eltelt időszak vizsgálatai megmutatták, hogy a népgazdasági érdekek sokszor nehezen ismerhetők fel, s számtalan esetben szembekerülnek az egyéni és csoportérdekkel, a megoldás többnyire valamilyen kompromisszum. A szabályozók olyan rendszerére van szükségünk, mely a népgazdasági és vállalati érdeket közelebb hozza egymáshoz és ütközésük esetén megfelelő mozgásformákat teremt a kompromisszumok kialakulására.