Sorszám: H_000491

A cikk szerzőjének a neve: Dr. Szabó, Károly

A cikk címe: Perspektívikusan rendelkezésre álló hazai fanyersanyag optimálisan gazdaságos feldolgozása

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1970. 1. sz. 13 – 21 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1971

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: hazai fanyersanyag, gazdaságos feldolgozás, optimális fanyersanyag-hasznosítás, export-import mérleg, fagazdálkodás

Kivonat:

A magyar népgazdaság egyik legnagyobb tehertétele az erdőgazdasági és faipari termékek export-import mérlegében megmutatkozó passzív egyenleg. Ezzel az erősen passzív egyenleggel szemben áll az a sajátságos tény, hogy:

- a hazai erdők lábon álló élőfa-készlete a bruttó kitermelésnek évi, mintegy 100ezer m3-rel való növelése ellenére is jelentősen emelkedett;

- a fafeldolgozó-ipar kapacitása nincs szinkronban a kitermelési lehetőségekkel;

- a kitermelt fanyersanyagot nem a leggazdaságosabban s nem a legjobb szervezetben dolgozzuk fel.

Az ellentmondások az elmúlt évtizedben egyre jobban kiéleződtek. Olyannyira, hogy ma a hazai fanyersanyag-bázis, s ezzel összefüggésben a fagazdálkodás összes kérdése az érdeklődés homlokterébe került. A kérdés horderejét tovább növeli az a tény, hogy a közelmúlt erdőtelepítései hamarosan vágásérett korba lépnek, s ezzel együtt a megoldásra váró fel­ adatok megsokszorozódnak.

Az e téren mutatkozó problémák a következő kérdések köré csoportosíthatók:

1.) Milyen volumenű és választék összetételű lesz - fafajonként - a jövőben kitermelhető fatömeg? A mutatkozó szükséglet milyen erdészeti gazdaságpolitikát követelne meg a jelenleginél kedvezőbb, a szükségleteket inkább megközelítő, választék kihozatal érdekében?

2.) Hogyan alakul a szükséglet az elsődleges faipari termékekben?

3.) Milyen iparpolitikát kell folytatnunk, milyen kapacitásokat kell a jövőben létrehozni,

hogy a hazai fanyersanyag-bázisunkat a leggazdaságosabban dolgozhassuk fel?

4.) Fagazdaságunk hogyan kapcsolódhatna be a nemzetközi kereskedelembe úgy, hogy

export-import mérlegünk passzívája a minimális legyen? A felvetett kérdéseket a Faipari Kutató Intézet az elmúlt években részleteiben tanulmányozta, s annak eredményeként a problémákra ma a következő választ adhatjuk.

A kifejtett termelési koncepciók megvalósítása érdekében azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi birtokviszonyok, valamint a gazdálkodás rendje miatt teljes mértékben nem biztosítható, hogy az értékes és jó minőségű alapanyagok olyan feldolgozást nyerjenek, aminek termelési értéke optimális, népgazdasági szempontból a leggazdaságosabb és legkedvezőbben hat a fatermékek vonatkozásában az export-import mérlegünk alakulására. A jelenlegi erdőállományunk jelentős része ugyanis nem erdőgazdasági kezelésben van. Súlyos a probléma a nyár vonatkozásában, ahol az 1985-ben kitermelhető fatömeg több mint 60%-át nem az állami erdőgazdaságok fogják kitermelni. Ennek a fatömegnek a volumene meg fogja haladni a 2,2 millió m3-t. A rendelkezésre álló hazai fanyersanyagnak optimális termékösszetételben való legyártása csak akkor biztosítható, ha az olyan szervezeti felépítésben történhet meg, ahol az eddigi hiányosságok kiküszöbölésével lényegesen koncentráltabb fafeldolgozó-ipari gyakorlat valósulhat meg. Ehhez azonban olyan központosított irányítási jogkör szükséges, amely a fának leggazdaságosabb felhasználásra való feldolgozását biztosítani tudja. Ez nem zárja ki azt, hogy a különböző, nem állami erdőgazdasági és faipari szervezetek a legnagyobb jövedelem birtokába ne jussanak, illetve ilyen ipari gyakorlatot ne folytathassanak. Sőt ellenkezőleg, ez az irányított jogkör biztosítja csak azt, hogy az állami iparon kívüli egyéb fafeldolgozó-ipari szektorok termelésüket olyan irányba vigyék, hogy az szervesen és optimálisan kapcsolódhasson be hazánk egész fagazdaságába.

Mert, ha az elmúlt két évtizedben a fagazdaság területén megnyilvánuló gazdaságpolitikánkat az jellemezte, hogy a hazai nyersanyagbázist növeltük, a következő évtized legfőbb problémája az lesz- mint azt már az előzőkben kifejtettük -, hogy a fafeldolgozó-ipart, mely a múltban elmaradt az erdőgazdálkodás fejlődésétől, oda fejlesszük, hogy iparszerkezetileg optimálisan alkalmazkodjon a nyersanyagtermelés adta lehetőségekhez. Az ellentétek feloldása céljából dolgoztuk ki az - itt nagy körvonalakban vázolt - hazai fanyersanyag feldolgozásának optimális hasznosítási tervét és határoztuk meg annak realizálási lehetőségét. Nézetünk szerint ez az iparfejlesztési koncepció:

- biztosítja a hazai fanyersanyag leggazdaságosabb ipari feldolgozását,

- nagyobb ipari centrumnak kialakítására vezet, ahol a célszerű vertikumok kiépítésével a fa komplexebb feldolgozását biztosítja,

- nagyfokú gépesítést, korszerűbb üzemszervezést tesz lehetővé és ezáltal a munka termelékenységének nagyobb arányú növelését,

- elsorvasztja a korszerűtlen, manufakturális üzemeket, mert az egységesebb gazdasági szervezetekbe integrált fagazdaságoknak, illetve a fafeldolgozó szervezeteknek nem lesz érdekükben alacsony termelékenységű telephelyeiket fenntartani.

Az optimális fanyersanyag-hasznosítás előfeltétele természetesen

- az alacsony értékű fanyersanyag-választék feldolgozására a múltban létesített, ún. fagyártmány­ telepek racionális koncentrálása, a termelési eszkö2ök hatékonyabb kihasználása és egységesebb technológia kialakítása céljából,

- nagyobb értékű fanyersanyag komplex feldolgozása érdekében a fafeldolgozó-ipari kombinátok kialakítása,

- fűrészelés mellett a nagy értéket képviselő kemény fafajok feldolgozásánál az enyvezett lemez, a furnér, a hagyományos bútorlap, ill. boros- és ipari hordógyártás, a lágy fafajok feldolgozásánál pedig a faforgácslap-ipar kifejlesztése, beleértve az épületelem- és a nyílászáró szerkezetek gyártását is,

- a fejlesztési alapok integrációja és újrafelosztási módjára megfelelő közgazdasági eszközök kifejlesztése.

Az előzőekben ismertetett feltételek teljesítése esetén 1985-ig feloldható az erdőgazdasági kitermelés és az ipari feldolgozás lehetősége között ma még fennálló ellentmondás, és elérhetjük azt, hogy export-import mérlegünk passzívája a következő 5 éves tervek alatt szinten tartható legyen.

Amennyiben nem valósítjuk meg a hazai fanyersanyagunk optimális hasznosítását, importterheink 1965-höz viszonyítva 1980-ra megkétszereződnének. Erre vonatkozó számításainkat a ll. táblázat adja