Sorszám: H_000470

A cikk szerzőjének a neve: Sümeghy, Gábor

A cikk címe: Épületasztalos-ipari termékek alkatrészgyártás rendszerének komplex kidolgozása

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1972. 1. sz. 133 – 147 oldal, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1973

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: épületasztalos-ipar, alkatrészgyártás, komplex rendszer, fenyőfűrészáru,

Kivonat:

Az épületasztalos-ipar fenyőfűrészáru igénye magas szintet ért el, és további dinamikus igénynövekedés várható. Az 1971. évi felhasználás 178000 m3, az 1975. évi igény 197000 m3, amely jelentős fenyőhelyettesítés- és fajlagos fenyőfelhasználás-csökkenést is feltételez. A fenyőfűrészáru ellátás a mennyiségi tényezőt tekintve zavartalan, ütemességét, minőségét, méretválasztékát és egyéb műszaki paramétereit tekintve azonban nem kielégítő. A növekvő igények kielégítésére - a választék javítása mellett -nincs biztosíték, így a felhasználás korszerűsítésén keresztül a fajlagos fafelhasználás csökkentése érdekében végzett kutatások feltétlenül indokoltak. Ellentétes folyamat tapasztalható, amely feszültséget okoz:

1.) az épületasztalosipari gyártás specializálódik (alkatrészméretei hosszútávon kevés fajta mellett állandóak);

2.) a fenyő alapanyagméretek (minőségek) egyre heterogénabbá válnak, ezért az épületasztalos-ipar egyre nagyobb energiát fordít az alapanyag előkészítésére (anyagtér kiképzés, utak, rakodók építése, anyagmozgatás gépesítése, fokozott létszámbeállítás).

A gyárakban elszórtan eszközölt jelentős beruházások ellenére a feszültség fokozódik. A specializált ajtó- és ablakgyártás speciális alapanyagot igényel (meghatározott hosszú­

ság, szélesség, vastagság, minőség, víztartalmi fok, szállítási ütem stb.) az egyes gyárakban. A speciális alapanyagot a gyárak csak részben vagy egyáltalán nem kapják meg. Lényegében az ajtó- és ablakgyártás alapanyagának "készültségi foka" jelentősen csökkent, szemben pl. a bútoriparral, ahol a lap- és lemezféleségek térhódítása a nyersfafeldolgozást és annak technológiai (beruházási) problémáit jelentősen csökkentették, itt az erők elsősorban a termékek felületkezelésének korszerűsítésére voltak irányíthatók, ami az épületasztalos-iparban is kívánatos lenne.