Sorszám: H_000430

A cikk szerzőjének a neve: Kolosváry, Gábor

Cikk címe: Hazai fafajok és faragasztók dielektromos tulajdonságainak meghatározása.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1962. 1.sz. 171 – 180 oldal, Mezőgazdasági Kiadó 1962

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: hazai fafajok, faragasztók, dielektromos tulajdonság, nagyfrekvenciás ragasztás, hőre keményedő ragasztók

Kivonat:

A nagyfrekvenciás ragasztásoknál az elektromos energia gazdaságos kihasználása, az elektródák elhelyezésén, méretetésén, a ragasztandó anyag felépítésén és még néhány tényezőn kívül a ragasztandó fa és a ragasztóanyag dielektromos tulajdonságaitól függ. A hazai, iparilag fontos fafajok dielektromos tulajdonságaira nézve az irodalomban csak szórványos és eltérő adatokat találunk. Ezért, hogy a nagyfrekvenciás kísérleteknél szükségessé váló számításokat elvégezhessük, meg kellett határoznunk a ragasztásnál felhasznált anyagok dielektromos tulajdonságait, nevezetesen: dielektromos állandóikat és veszteségi tényezőiket.

A mérési eredményekből levont következtetések:

Ha fát hőre keményedő ragasztóanyaggal kívánunk ragasztani, a ragasztóval bekent és összepréselt anyagot fel kell melegíteni arra a hőfokra, ahol a ragasztóanyag kikeményedése a kívánt idő alatt végbemegy. A ragasztási folyamat annál gazdaságosabban vihető keresztül, minél kevesebb energia szükséges hozzá. Erre az egyik mód, az úgynevezett szelektív melegítés. A ragasztás létrejöttéhez elegendő ugyanis, ha csak magát a ragasztóanyagot, a ragasztási réteget melegítjük fel és a fa a ragasztás során hideg marad.

Erre a klasszikus gőzfűtési prések alkalmazása esetén nincs mód, mivel itt a hő kívülről, a faréteg felmelegedése után terjed a ragasztórétegig.

A nagyfrekvenciás dielektromos melegítés módot ad a szelektív melegítés bizonyos határokig való megvalósítására, vagyis arra, hogy ragasztáskor főleg a ragasztóréteg melegedjék fel és a fa hideg maradjon. Ennek különösen akkor van igen nagy jelentősége, ha a ragasztandó fa tömege a ragasztó tömegéhez képest igen nagy. Márpedig a ragasztási feladatok legtöbbjénél ez a helyzet.

Az előző pontban közölt mérési eredmények alapján nézzük meg, milyen mértékben valósítható meg a szelektív melegítés a nagyfrekvenciás ragasztás különféle alaptípusainál. A szelektív melegítés nagyságát a fa és a ragasztóréteg dielektromos tulajdonságain kívül a fa, a ragasztóréteg é az elektródák kölcsönös helyzete szabja meg. Ez utóbbiakat tekintve 2 fő esetet különböztetünk meg.