Sorszám: H_002371

A cikk szerzőjének a neve: Hadnagy, József ; Devescovi, József

A cikk címe: Cserfa apríték hagyományos és plasztifikációs rostosítási eljárásainak vizsgálata

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1978. 1. sz. 107 - 139 oldal, Mezőgazdasági Kiadó 1978

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcs szavak: cser, apríték, rostosítás, rostosítási technológia, ammóniás előkezelés

Kivonat:

A cserfa farostlemezipari felhasználásának egyik legfontosabb kérdésére ad választ az előzőekben ismertetett kutatás. A cseranyagból előállítható rostok minősége és a legjobb minőséget biztositó rostosítási technológia elvi, laboratóriumi tisztázása a jó rostalapanyag üzemi gyártásának is előfeltétele.

A kutatási eredmények azt bizonyítják, hogy a cser - ellentétben a többi lombos fával - szöveti tulajdonságai következtében a leggondosabb rostosítási technológia alkalmazása mellett sem ad jó minőségű, jól filcelődő, rugalmas rostanyagot. Az ammóniás lágyítással sem tudtunk eredményt elérni; a bekövetkezett minimális javulás nem áll arányban a megnövekedett költségráfordításokkal, mert a paplanképzés, a víztelenítés, a préselés és a returvíz tisztítása több problémát okoz. A rostosítási paraméterek bármilyen variációja mellett is nagyon sok törmelék és O-rost keletkezik, mivel a cserfa szilárdító szöveteihez képest a parenchyma-szövetek vannak túlsúlyban. A keletkező, filcelődésre nem képes törmelék okozza a főleg a víztelenedési és víztisztítási nehézségeket. Ebből következik, hogy a cser farostlemezipari felhasználását alapvetően a nedves gyártási eljárás helyett a száraz lemezgyártási technológia adná meg. Ismeretesek a száraz és nedves eljárás közti verseny érvei és ellen­érvei, az előnyök és a hátrányok. Megállapíthatjuk, hogy jelen kutatási eredmények a száraz eljárás mellett szólnak. A száraz lemezgyártásnál a rostanyagban levő törmelék- és O-rostok nem távoznak el a vízzel, hanem a légsodrásos terítés során finom fedőréteget alkotnak. A hőprésben nincs kinyomott viz, amely a még bennmaradt apró frakciót magával sodorja és el­törni a szitákat.

Mivel a jelenlegi gyártás nedves eljárású, az ismertetett problémák megoldására csak olyan javaslatok tehetők, amelyek csökkentik az anyag­veszteséget és részben javítják a rostanyag minőségét. Ezek a javaslatok a következők:

-    az előkezelési időt olyan mértékben célszerű meghosszabbítani, amennyire ezt a defibrálást követő műveletek egyáltalában megengedik a kapaci­tás lényeges csökkentése nélkül;

-    a rostosítási nyomást célszerű 10 at alá csökkenteni, s a rostosítás idejét is az előkezelésnek megfelelően növelni;

-    a raffinálást röviden és kíméletesen kell végezni, esetleg elhagyni. Ez utóbbit csak üzemi kísérlettel lehet eldönteni;

-    célszerű lenne a hosszabb víztelenítés is, azonban ez kapacitás­csökkenés nélkül nem oldható meg, ezért az egyéb nehézségek ismeretében nem javasolható;

-    az elvégzett kísérletek alapján az ammóniás előkezelés nagyüzemi be­vezetése sem javasolható.