Sorszám: H_000078

A cikk szerzőjének a neve(i): Rivasz, László ; Hadnagy, József ; Bátfai, Anna Judit

A cikk címe: Forgácslapok és farostlemezek felhasználási területének kiszélesítésével kapcsolatos egyes vizsgálatok

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1964. 1. sz. 71 – 135 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1964

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcsszavak: forgácslap, farostlemez, forgácslap-padló, válaszfalelem, szigetelőtípusú.

Kivonat:

Magyarország, mint ismeretes, fabehozatalra szorul. Ez a körülmény indokolja azt a törekvést, hogy a fafeldolgozáskor képződő hulladékfaanyagból és egyéb tüzelésre szolgáló faválasz­tékból, minél nagyobb mértékben ipari felhasználásra alkalmas műfaféleségeket állítsunk elő. A rendelkezésre álló hulladék- és tűzifamennyiség nagyarányú felfejlődést tesz lehetővé. A megvalósítani terve­zett farostlemez faforgácslap kapacitás a felhasználható alap­anyagot korántsem köti le, további fejlesztés is lehetséges. A felhasználás területén azonban bizonyos nehézségek ta­pasztalhatók. Ez idő szerint a legnagyobb felhasználó a bútoripar, amely a távlati tervek szerint 1980-ban a gyártott farostlemez és forgácslap mennyiségnek csak egy részét fogja felhasználni. Más felhasználási területek bekapcsolása szükséges. Ilyennek ígérkezik az építőipar. Az ez idő szerinti farostlemez és forgácslap felhasználás az építészetben jelentéktelennek mondható. A tervezett fejlesztés realitásának tehát előfeltétele, hogy a farostlemez és forgácslap­ felhasználást az építőiparra is kiterjesszük és ezt a célt szol­gálja a jelenlegi kutatás. A számos lehetőség közül ebben az évben csak hárommal fog­lalkozhattunk. Ezek az alábbiak: Forgácslapok padlóanyagként való felhasználása ipari-, lakó- és középületekben; Szigetelőtípusú üreges forgácslapok válaszfalelemként való felhasználása; Szigetelőtípusú üreges forgácslapok felhasználása mezőgazdasági és középületekben. Hogy a felsorolt területeken a fahelyettesítő anyagok felhaszná­lásának műszakilag és gazdaságilag egyaránt megalapozott lehető­ségei ismeretesek, azt a vonatkozó irodalom bizonyítja. Forgácslapok padlóanyagként való felhasználása ipari-, lakó- és középületekben. A hagyományos padlóburkoló anyagok felcserélését különböző műanyagokkal és ezen belül forgácslappal egyrészt az egyre jobban gépiesedő építőipar fejlődése, másrészt pedig a faanyag-im­port csökkentésére való törekvés teszi időszerűvé. Az építkezések viszonylag rövid idő alatt való befejezését nagymértékben megnehezítik azok a belső szakipari munkák, amelyek kivitelezése még mindig kézi munkával történik és a gépesítése igen nehezen megoldható probléma. Ezen nagy munkaigényes szakipari kézi mun­kák között igen lényeges helyet foglal el a burkolóipar. Az egész világon tapasztalható olyan irányú törekvés, mely szerint a kemény farostlemezeket, valamint a forgácslapokat igyekeznek felhasználni padlóburkolás céljára. A forgácslapoknak padlóanyagként való felhasználása többfé­le szerkezeti megoldásban lehetséges. Ezek közül az alábbiakat tartjuk megfelelőnek, melyek egyben típusoknak is tekinthetők. Bitumen 60-nal betonaljzatra ragasztott forgácslap padló­burkolat szerkezeti megoldása. A forgácslap-padló táblamérete 200x200 és 600x600 mm között kell, hogy legyen. Jobb esztétikai hatás elérése céljából lehet a méreteket ezen belül variálni is, valamint különböző színű fa­forgács külsőborítású lapokat együtt alkalmazni. A négyzet alakú táblaforma nem követelmény, a tábla lehet téglalap alakú, vagy esetleg figurális, görbe vonalú is lehet. Betonaljzatra helyezett párnafára fektetett forgácslap-padló szerkezeti megoldása homok vagy salak feltöltéssel. A párnafák közötti levegőréteg szabadon hagyása a padló jobb szellőzését biztosítja. A betonaljzatra ragasztott forgácslap-padló előnye, hogy nem szükséges hozzá párnafa, szeg, feltöltő anyag, valamint az, hogy a bitumenes ragasztás egyben elzárja a forgácslapot az esetleges alulról jövő nedvességtől, azaz szigetelő anyagként is szolgál. Kivitelezése gyors, nem túlságosan munkaigényes. Hátránya, hogy a bitumen gyorsan kötő anyag és nagyon jól szervezett, gyors munkafolyamatot igényel, valamint a lefekte­tett padlónál a használatban kismértékű "mozgás" tapasztalható. A betonaljzatra helyezett párnafákra fektetett forgácslap-padló előnye, hogy melegebb, jobb a hőszigetelése, mint a köz­vetlen aljzatra fektetett padlóé. A járás is jobb, kényelmesebb, mert a borítás alatt a fenyőpárnafa rugalmasabb, mint a beton. Hátránya, hogy munkaigényesebb a ragasztott padlónál, párnafa és feltöltőanyag szükséges hozzá, valamint gyengébb az alulról jövő nedvességgel szembeni ellenállása. A betonaljzatra helyezett párnafára fektetett feltöltés nélküli forgácslap-padló előnye, hogy kényelmes járást biztosít, homok vagy salak nem szükséges a kivitelezéshez, nem kopog, a betonaljzattól el van választva, ezért melegebb. Hátránya, hogy viszonylag munkaigényes a kivitelezése, továbbá a párnafák miatt korlátozva van a borítás variálhatósága. Használat előtt fel kell keverni, s az aljzat raganyaggal történt bemázolása után 15 perccel a padlóanyagot el kell helyezni a ragasztóban. A munkahelyen + 10 C°-nál nem lehet hidegebb. A munkaeszközök száradása előtt vízzel tisztíthatók. A fajlagos felhasználása m2-ként 1,0-1,5 kg. Gyártja a Palma Gumigyár, ára 19,30 Ft/kg.  A bitumen lágyuláspontjának meghatározása. Megállapítottuk, hogy a bi­tumen tényleges lágyulási pontja 62 C°.A ragasztószilárdság meghatározásának leírása, az eredmények táblázatos kimutatása. A vizsgálati eredményeket figyelembe véve a bitumen "60" ragasztóanyagot tartjuk a forgácslap-padló ragasztására legmeg­felelőbbnek, mert ragasztószilárdsága ennek az anyagnak a leg­jobb, gazdaságossági szempontból ez a legolcsóbb és kötési ideje is a legrövidebb. A ragasztóanyag okozta vetemedés vizsgálata és annak megállapitása, hogy ezt mennyiben kompenzálja a ragasz­tószilárdság. Mindezek figyelembevételével vizsgálatot végeztünk a for­gácslap-padló optimális táblanagyságára vonatkozóan. A mérések azt bizonyítják, hogy mivel a bitumenes mázolás a forgácslapokat elzárja a nedvességtől, a mázolatlan felület ki­domborodik, a mázolt oldal pedig homorú lesz. A vetemedés nagy­mértékben függ a levegő páratartalmától, nagyobb páratartalom esetén fokozódik a vetemedés mértéke. A vetemedés általában csökkent, ha a forgácslap a bitumenes oldalával lefordítva feküdt a padlón, nőtt, ha a forgácslapot függőlegesen az élére állítottuk.  Számítások a vetemedés okozta erőhatások megállapítására. A ragasztószilárdság tehát, amely a bitumennél átlagosan 3,04 kg/cm2, elegendő biztonságot nyújt a ragasztott forgácslap-padlók rögzítéséhez. Ha tovább vizsgáljuk a kapott eredményeket, azt tapasztal­juk, hogy minél nagyobb a táblaméret, annál kisebb ragasztószi­lárdság elegendő a kötéshez. A forgácslap-padló lefektetése történhet: betonaljzatra bitumenragasztással, betonaljzatra helyezett párnafákra szögezéssel (légréssel, vagy anélkül). A forgácslap-padló felületkezelése. A felületkezelés előtt a forgácslap-padlót át kell csiszol­ni. A csiszolás a felületkezelés előkészítését jelenti. A for­gácslap-padló teljes felületi megmunkálása csiszológéppel törté­nik. A forgácslap-padló bő forró vízzel nem sikálha­tó, nem mosható. A felhasznált forgácslap külső rétege apróforgács borítású legyen, a felső borítóréteg a legkisebb méretű forgácsból készüljön. Az ilyen forgácslap-padló esztétikailag a legjobb be­nyomást kelti. Gyakorlati tapasztalatok. A felhasznált forgácslap külső rétege apróforgács borítású legyen, a felső borítóréteg a legkisebb méretű forgácsból készüljön. Az ilyen forgácslap-padló esztétikailag a legjobb be­nyomást kelti. A hézagoknál vagy illesztéseknél alkalmazott ún. fuga­léceknek az a szerepe, hogy védje a forgácslap peremét a kiper­géstől, másrészt pedig ezen keresztül rögzítettük a lapokat a párnafákhoz. A gyakorlat azt bizonyította, hogy fugaléc nélkül is megfelelően rögzíthetők a forgácslapok és a forgácsrészecs­kék kipergésének a veszélye sem olyan nagymérvű, hogy szükséges lenne a fugaléc alkalmazása. A csapokat úgy készítsük el, hogy az árokba gyengén szo­ros illesztéssel bele tudjuk helyezni. A csap vastagsága 5-6 mm legyen, és ha az árkolás mélysége 10 mm, akkor a csap hossza 18 mm-nél nem lehet több. Csavarozás helyett, vagy azzal együtt javasoljuk a bitu­menes ragasztást alkalmazni, mert az egyben szigetelőanyagként is szerepel, ami a forgácslapnak a nedvességtől való elszigete­lését elősegíti. A bitumen minősége 60-as márkájú legyen, ame­lyet forróra felmelegítve szabad csak használni, mert a nem kel­lő felmelegítés a padló felválásához vezet. A tapasztala­tok szerint a 90-es bitumen is felhasználható. A lerakott tölgyfaforgács-parketta jól kezelhető a kereske­delemben kapható parketta-pasztával, tisztán tartható, s eszté­tikailag is jó benyomást kelt. A lerakott parkettán kopást 8-9 hónapi használat után nem lehet észlelni. A vakpadlóra szöggel való rögzítés megfelelő szögállóságról tanúskodik, mert egyáltalán nem történt kilazulás. A textilipari üzemekben lerakott forgácslap-parkettánál 2,5 évvel a lerakás után azt tapasztaltuk, hogy 60-80 % relatív nedvességtartalmú 18-20 C° hőmérsékletű térbe beépítve 330x350x19 mm méretben nem vetemedik, azaz alak­álló, nem szárad össze és nem dagad. A betonaljzathoz bitumennel kötött forgácslap-parketta beépítési módja az üzemi körülményeknek megfelel. A kopásállóság a padlón csúsztatással történő szállítás ellenére is megfelelő. A porképződés minimális, ami különösen a nagy fordulatszámú (10-14 000/perc) gépek miatt kedvező. Hátránya, hogy tisztántartása vízzel, felület kezeletlen állapotban nem megengedhető, azonban Vilupál lakkal felület kezelve gyengén nedves ruhával felmosható. Összefoglalva a kísérleti beépítések tapasztalatait megállapítható, hogy a forgácslap-padló az irodahelyiségek parkettá­zására a jelentésben foglalt tapasztalatok felhasználásával, ill. figyelembevételével teljes mértékben megfelel. Szigetelő típusú üreges forgácslapok válaszfalelemként való felhasználása. A probléma világviszonylatban jelentkezik. Ennek oka az új anyagok felhasználásának számos előnyében található. Ezek az előnyök az alábbiak: A válaszfalak könnyen áthelyezhetők és ezzel valamely helyiség belső térelrendezése mindenkor a célnak megfelelően kialakítható. A beépítés rendkívül gyorsan végezhető, miután előre gyártott elemek alkalmazhatók. A válaszfalak súlya lényegesen kisebb, mint a tégla­válaszfalaké. A megoldás gazdaságos. A különböző összeillesztési módszerek előnyeit és hátrányait felmérve, megállapítható, hogy: A léckeretes illesztés előnye, hogy egyszerű, olcsó, könnyen kivitelezhető, anyagai könnyen beszerezhetők. Hátránya, hogy a léckeret miatt nem kapunk sima felületet, valamint általá­nos megállapítás szerint esztétikailag sem előnyös. Az alumíniumvázas illesztés előnyei, hogy esztétikailag megfelelőbb, rögzítése biztosabb. Hátránya, hogy drágább, je­lenleg beszerzése körülményes és kisebb a hang­szigetelés.  A PVC illesztés előnye, hogy színben és formában variál­ható falat lehet kialakítani és esztétikus megjelenést bizto­sít. Hátránya, hogy a műanyag drága, kivitelezése körülményesebb és nehéz az anyag beszerzése. Az összecsúsztatással való illesztés előnye, hogy sima falat kapunk, más anyag nem szükséges hozzá, ezért gazdaságos. Hátránya, hogy munkaigényes, mert az elemek egymáshoz való il­lesztése precíz munkát igényel. A válaszfalakat elsősorban kétoldalt farostlemezzel borí­tott 60 mm vastag üreges forgácslap-elemekből célszerű gyártani. Tekintettel arra, hogy a válaszfalelemek nem viselnek ter­het, a hajlítószilárdság kielégíti a műszaki követelményeket. A hangszigetelést az anyag súlya nagymértékben befolyásolja, mégpedig minél súlyosabb a fal anyaga, annál jobb a léghang el­leni hangszigetelése. Ezért a válaszfal elemek térfogatsúlyát a kísérletek alapján farostlemezzel borítva 450 kg/m3-ban lehet megállapítani. A farostlemez vastagság legalább 3 mm, az üreges forgácslap vastagsága 56 mm, az üregek átmérője 30 mm legyen.  Felületkezelési vizsgálatok leírása. Mivel a válaszfalakat épületek belső terében építik be, egyik követelmény, hogy a vakolt falakkal összhangba hozható felületkezelési eljárást alkalmazzunk. Ezért célszerűnek mutat­kozott, hogy a megfelelő alapanyagot a falfestékek körében ke­ressük. A szobák, irodák és más helyiségek festésére jelenleg szé­les körben alkalmazzák a mosható Wallkyd és az Emfix festékeket, melyek az esztétikai igényeknek megfelelnek és egyéb más műszaki követelményeket is kielégítenek. Ezek a festékek kereskedelmi forgalomban kaphatók. Műszaki követelmény a festék minőségével szemben, hogy a felület víztaszítását növelje.  A beépítés technológiája (léckeretes illesztéssel). Az ajtóval készült válaszfal beépítése az ajtó elhelyezésé­vel különbözik az ajtó nélküli válaszfal beépítéséből. Az ajtó bármelyik elem helyébe elhelyezhető a modulméret alapján. Az előre gyártott ajtótokot az ajtóval együtt beállítjuk a válaszfalba és a tok alsó két végét a rajta levő 3 mm-es alumínium lemezekkel rögzítjük a padlóhoz úgy, hogy az ajtót könnye­dén lehessen nyitni és csukni. Ezután elhelyezzük az ajtó fölé a kiegészítő válaszfalele­meket és két rögzítő anyáscsavarral lerögzítjük a tokhoz, majd felrakjuk a takaróléceket, amelyek összekapcsolják az ajtótokot a válaszfalelemekkel. Az ajtótok felett keresztirányban is kell takarólécet elhelyezni. A felületkezelés technológiája. A farostlemez megmunkálása révén keletkezett sérüléseket (szögfej) gipsszel megkevert festékkel kell javítani. A Wallkyd festék esetén a felületet rögtön festhetjük a szokásos mázolási módszerrel. Az első réteg felvitelénél 10 % lakkbenzinnel higított festéket alkalmazunk. A második réteg felvitelekor hígítás nélküli festék kerül alkalmazásra. A két ré­teg tökéletes fedést biztosít és ez sima felületen is jó taka­rást mutat. Emfix festésnél a tapadás növelése érdekében célszerű a fe­lületet átcsiszolni. A csiszolt felületet 40 % vízzel higított festékkel alapozzuk, majd erre két réteg festék kerül. A töké­letes fedést csak háromszori festés biztosítja (egyszeri alapo­zás és két festés). Az anyag mindkét esetben ecsettel, szórással vagy hengerrel vihető fel.  Szigetelőtípusú üreges hőszigetelő forgácslapok felhasználása mezőgazdasági és középületekben. A mezőgazdasági építkezések során nehézségek merültek fel az egyes épületek (istállók, színek, magtárak, el­letők stb.) hőszigetelésének megoldásával kapcsolatban. A koráb­ban erre a célra alkalmazott nádpalló készletben hiányok mutat­koztak, ami arra indította a illetékeseket, hogy valami más, nagy tömegben előállítható, egyben olcsó alapanyagot keressenek a kérdés megoldására. Fentiekre tekintettel a mezőgazdasági istállók tetőszigetelésének megoldását tűztük ki kutatási feladatul. Szerkezeti megoldások. Miután a hőszigetelést nádpalló helyett üreges szerkezetű forgácslapokkal kívánjuk megoldani (ilyen lapok gyártása nagy tömegben és olcsón megvalósítható), foglalkozni kellett a szerkezet konkrét megtervezésével. A mezőgazdasági épületek szarufái rendszerint különböző méretűek és toldottak. Emiatt a szigetelőlapkát legtöbbször nem lehet a szarufákra alulról felszerelni. Ilyen esetekben a lapokat a tetőlécekre lehet csak felhe­lyezni, közvetlenül a héjazat (hullámpala) alá, ahol azzal együtt rögzíthetők. Az egyes elemeket úgy kell egymás mellé el­helyezni, hogy az esetleges hosszirányú méretváltozásra számítva az oldalfalak között 2-3 mm dilatációs hézag maradjon. Az oldalak között itt is a 2-3 mm dilatáció lehetőségét biztosítani kell. A hézagokra takaróléc kerül, ami egyben a felerősítéshez is elosztóelemként szolgál. A másik megoldásként a felső elhelyezés jöhet szóba. Ennek a módszernek az az előnye, hogy nincs szükség takaró­lécre, mert maguk a gerendák adják a felfekvést.  Hátránya, hogy a födém alulról nem egységes sík, hanem gerendákkal osztott lesz. A fenti módszerek a jelenlegi lehetőségekhez alkalmazkod­nak, de elképzelhető még számtalan más megoldás is, amelyek mindegyike a tetőszerkezettől függ. A hőszigetelő képesség szempontjából rendkívül fontos befolyásoló tényező a térfogatsúly. Ezért ennek megállapítására különböző térfogatsúlyú lapokat készítettünk és vizsgáltunk meg a laboratóriumban. A térfogatsúly emelkedése igen nagymértékben rontja a hőszigetelő képességet. Ezért kellett alacsony térfogatsúlyú lapok előállítására törekedni.  Tűzállósági vizsgálat. Tekintettel arra, hogy a szóban levő felhasználási területen igen nagy a tűzállóság jelentősége, az anyagot az Építőipari Mi­nőségvizsgáló Intézetnél tűzállósági vizsgálatnak is alávetet­tük. A vizsgálat a tűzállósági határérték, mint időtartam tájé­koztató megállapítására szolgált. Ez a szerkezetekben alkalma­zott hőszigetelő elemeknél azzal az időtartammal azonos, amíg a tűzmentes oldal hőmérséklete el nem éri a 150 C°-ot. A tűzálló­ság fokozására egyes próbatesteket vízüveggel kentünk be. A tűzállósági mérték az alapszerkezet tűzállóságával azonos. Ha a simább felület van kitéve tűzhatásnak, az átégés időtartama a legkisebb. A vízüveges kenés az átégés időtartamát mintegy kétsze­resére növeli. Ezért a szigetelőréteg szabad felületét kétszeres vízüvegkenéssel kell ellátni. Az általános alkalmazásba vétel előtt teljes szerkezet­vizsgálati próbát kell lefolytatni. Tekintettel arra, hogy az istállók levegőjére a magas pá­ratartalom jellemző, ezzel a tulajdonsággal is külön kellett foglalkozni. A vízfelvétel csökkentésére az alábbi lehetőségek vannak: Vízüveggel való bevonás; Műgyantával való bevonás; Polietilén fóliával való bevonás; Hidrofób anyag előzetes bekeverése. Mivel a tűzállóság fokozása céljából használt vízüveges be­kenés a vízfelvételt is lényegesen csökkentette és egyben a leg­olcsóbb eljárásnak bizonyult, amellett foglaltunk állást. A kísérlet eredményei tehát lehetővé teszik, hogy a tűzállóság fokozását és a vízfelvétel csökkenését azonos eljárással érjük el, ami az alkalmazás gazda­ságosságát kedvezően befolyásolja és egyúttal a felületkezelés problémáját is megoldja. Ha az élettartam kérdését megvizsgáljuk, akkor a legkedve­zőtlenebb esetben is az arány 3:5 a szigetelőlap javára, a ha­gyományos nádpallóval szemben. Ez esetben pedig a szigetelőlap 1,4-1,5-ször gazdaságosabb, mint a nádpalló szigetelés. A kutatások alapján megállapítható, hogy mindhárom vizsgált megoldás alkalmas a gyakorlati bevezetésre.