Sorszám: H_000077

A cikk szerzőjének a neve(i): Bálint, Gyula

A cikk címe: Tölgy parkettalécekben fellépő rovarfertőzések elterjedésének megszüntetése

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1963. 2. sz. 199 – 230 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1963

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcsszavak: tölgy, parkettaléc, rovarfertőzés, megelőzés, védekezés

Az utóbbi években Magyarországon a tölgy parkettalécekben fellépő rovarfertőzések előfordulása akkora méreteket öltött, hogy a rovarfertőzések elterjedését szinte járványszerűnek lehet minősíteni. Az összes előforduló káresetek: a farontógombák és rovarok károsításai közül, mintegy 50% esik a rovarfertőzésekre, amelyek a beépített parkettapadozatoknak évről évre kb. 6,4 %- át teszik tönkre. Ez a magas arányszám nemcsak az építkezések önköltségére hat kedvezőtlenül, hanem faanyag-importunkat is szükségtelenül fokozza. Ezért fontos népgazdasági érdek a rovarfertőzések elleni védekezés fokozottabb megvalósítása. A rovarfertőzések ilyen nagyarányú elterjedése nem elszigetelt jelenség. Felvázolt körülmények indították az érdekelt hatóságokat - így elsősorban az Építészeti Minisztériumot - és szerveket arra, hogy hathatós lépéseket tegyenek e rovarfertőzések leküzdésére. E hatóságok és szervek célszerűnek látták a kérdés kutatás útján való tisztázását és felkérték közreműködésre a Faipari Kutató Intézetet. A tölgy parkettaburkolatok vizsgálata során kitűnt, hogy az egyes lécek kisebb-nagyobb mértékben károsodtak. A károsodások új parkettalécek esetében főleg a szijácsrészben mutatkoztak. A kárt az új épületek bérlői a beköltözés után 2-3 hónapra észlelték. Leggyakrabban a melegebb idő beköszöntésével figyeltek fel a parketta meghibásodására. Károsodás tünetei a szíjács meghibásodása esetén a következők voltak: az egyes lécek színlapján, a világosabb (szíjács) részen apró, sörétnagyságú lyukak képződtek; a parketták felületén, a kirepülési nyílások mentén kis, kúp alakú furatliszt csomók megjelenése volt megfigyelhető; a parketták felületén vékony, zsinórszerű kimaródások keletkeztek, melyek később szélesedtek, mélyültek és gyarapodtak; az eleinte keskeny furatok szélesedése, mélyülése és szaporodása a szijácsrészt szöveti fellazulásában, majd teljes szétesésében jelentkezett; a fertőzött részen a lakott rész rendeltetésszerű használata balesetveszéllyel járt; a károsodásnak a tölgy, kőris, szil, dió stb. bútorokba való átterjedése is megállapítható volt egyes helyeken, ahol enyvezett lemezt alkalmazták, illetve a furnírborítás enyvezéséhez ún. hidegenyvet (kazein bázisú enyvet) használtak; a tölgygeszt és a fenyőfélékből készült padlózati anyagok épek voltak. Az új parketták károsodásának vizsgálata során a lécek hosszirányban haladó, hullámos, furatliszttel lazán tömött álcajáratokat, nagyobb átmérőjű és elszórtabban található kirepülési lyukakat találtunk, mint egy másféle bogárfaj fertőzési tüneteit. Egyes esetekben a rajzási idő alatt teljesen kifejlett, ivarérett nemzőket is találtunk. Vakpadló, párnafa faanyaga - ugyanezen helyeken - fertőzésmentes volt. A régebbi épületek parkettáit vizsgálva, az előzőkben ismertettektől jellegzetesen eltérő károsodásokat is megállapíthattunk. Igen gyakoriak voltak a hosszirányban futó, alagútszerű álcajáratokkal roncsolt parkettalécek, amelyekben a furatliszt vörhenyesbarna színű, lazán tömött volt. A parkettalécek alatt a vakpadló faanyaga ugyancsak fertőzött volt minden esetben. A rágások szabálytalan ívelésűek, különböző keresztmetszetűek voltak. A furatliszt aránylag kis mechanikai hatásra is szóródott. A kirepülési lyukak a fa felületén kevésbé láthatók. Ugyancsak a régi épületek egyes - nagyobb nedvességhatásnak kitett - padlóburkolati faanyagában, a parkettalécek hátlapjában ismét más károsodási képet mutató rovarfertőzésekre figyeltünk fel. Az álcajáratok apró megszakított vonalakból állottak és közöttük a kirepülési nyílások számtalan apró lyukként jelentkeztek. A furatliszt laza tömegként volt felismerhető. Sok parkettából a rovartest is kinevelhető volt. Az ún. "szukárosítások" tüneteit aránylag ritkán észleltük, s ha ilyenekkel vizsgálataink során találkoztunk is, akkor a károsodás szempontjából jelentéktelenek, inkább esztétikailag voltak kifogásolhatók. A tölgy parkettalécekben fellépő rovarfertőzések elleni védekezést két fő csoportba célszerű sorolni, éspedig: Intézkedések a rovarfertőzések megelőzésére. Intézkedések már meglévő rovarfertőzések megszüntetésére. A két fő csoport közül a preventív védekezés jelentősége nagyobb, részben azért, mert a károk megelőzése egyúttal a károk elhárítását is jelenti, részben pedig, mert a rovarfertőzések megelőzése rendszerint könnyebb, mint a már fellépett rovarkárok megszüntetése. A helytelen tárolás mindig alkalmas arra, hogy rovarfertőzések okozója legyen, ezért a tárolás szakszerű kivitelezésért igen nagy gondot kell fordítani. Zárt raktárhelyiségekben való kész parketta tárolásakor hideg padlóburkolatot kell alkalmazni. A tisztaságra éppen olyan gondot kell fordítani, mint a szabadban való tárolásnál.  A vegyi kezelést a gyártás során alkalmazott szárítás, majd a felgyalulás után közvetlenül kell elvégezni. A faanyagvédőszereket normál hőmérsékletű vízben oldva, illetve elkeverve kell felhasználni. A víz magasabb hőmérséklete elősegíti természetesen a védőszerek nagyobb behatolását. Egyes hatóanyagok nem oldódnak, hanem csak elkeverednek. Ezért kell használat előtt a védőszert egy erre megfelelő nagyságú léccel jól felkeverni. A lefolytatott vizsgálatok a károsítások tüneteire, a károsítást okozó rovarok identifikálására, fiziológiájának tanulmányozására, a károsítás bekövetkezését befolyásoló egyes jelenségek alapján lehetett útmutatást adni a hathatós védekezésre, részben a rovarfertőzések megelőzésének útján, részben a már bekövetkezett rovarfertőzések megszüntetésével. A károsítások tüneteinek dokumentációs vizsgálata előfeltétele volt a károsító rovarok identifikálásának. A feltárt rágásképekből már sok esetben következtetni lehetett a károsítókra. Mégis a károsító organizmusok végső identifikálására, a mesterséges kinevelés módszerét választottuk, mint a legbiztosabb módszert. A mesterséges kinevelés termosztátokban megfelelő fiziológiai feltételek biztosításával legtöbbször sikerrel is járt. Az identifikálás után megállapítottuk a rovarfaj károsítására jellemző diagnosztikai bélyegeket: az álcajáratok szélességét, mélységét, rajzolatát, a kirepülési nyílások alakját, méreteit, a tavaszi és őszi pászta, továbbá a szijács és geszt roncsoltságában mutatkozó különbségeket, a furatliszt színét és tömöttségét, valamint a forgácsdarabkák és ürülék csomócskák alakját és méreteit. A lefolytatott vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy a parkettalécekben fellépő hazai rovarfertőzéseket túlnyomó részben öt rovarfaj okozza. Ezek az alábbiak: Szijácsbogár Lyctus linearis (Gpeze); piroscsuklyás bogár Bostrychus capucinus (L.); hengeres törzsszu Platypus cilindrus (Febr.); közönséges fúróbogár Anobium punctatum (De Geer); bányafabogár Rhyncolue culinaris (G.R.M.). Ezenkívül (főleg régi épületekben) egyenként egyéb rovarfertőzések is előfordultak, valamint kettős fertőzések (rovar és gomba) is. Különösen az Anobium punctatum, Coniophora cerebella és a Merulius lacrimane együttes előfordulása volt megfigyelhető, az együttes előfordulás azonban nem jelentett szimbiózist. A védekezés biológiai lehetőségeinek tisztázása céljából foglalkozni kellett az identifikált rovarfajok fiziológiájával is. Különösen az egyes rovarfajok hőmérséklet és nedvességigénye, a peterakás ideje, helye, a generációs körforgás és az azt befolyásoló tényezők érdemeltek e téren figyelmet. A károsítások keletkezését illetően lényeges eltéréseket tapasztaltunk az épületek korától függően. Régi épületekben többnyire már több éves, esetleg évtizedes károsításokat állapíthattunk meg, új épületekben viszont legnagyobb mértékben a parkettapadozatok új keletű fertőzését tapasztaltuk.

A vizsgálatok meggyőzően tanúskodnak a rovarfertőzések elleni védekezés fontosságáról, mert ennek elhanyagolása okozza a régi épületek igen nagyfokú fertőzöttségét (90 %). Az új épületek ez idő szerinti alacsonyabb fertőzöttsége (10 %) a szükséges védelmi eljárások elmaradása esetén néhány év alatt szintén el fogja érni a régi épületek fertőzöttségének mértékét. A károsításokat illetően az épületek kora mellett más tényezők is szerepet játszanak. Ezek közül vizsgáltuk az egyes fa-fajok természetes ellenálló képességét és arra a megállapításra jutottunk, hogy a thyllises fafajok (pl. akác, bükk) lényegesen nagyobb ellenálló képességet mutatnak, mint pl. a tölgy. A tölgy fáján belül pedig különösen a szijácsnak rendkívül csekély a természetes ellenálló képessége. Néhány rovarfaj, igy pl. a Lyctus linearis kizárólag a tölgy szijácsában pusztít és azt rövid időn belül képes teljesen tönkretenni. Ez a jelenség táplálkozás élettani okokra vezethető vissza és a szijács magasabb keményítő és fehérje tartalmával magyarázható. A rovarkárosítások elleni védekezés hathatós megszervezésének biztosítása feltétlenül szükségessé tette a fertőzések keletkezésének időpontjával és helyével összefüggő vizsgálatok lefolytatását is. Ezt természetesen 1-2 életciklus meghatározhatóságára értjük. A fertőzések időpontjára legbiztosabban a rovar kifejlődésének időtartamából lehet következtetni. A generációs körforgás időtartamából a fertőzés idejét kellő biztonsággal ki lehet számítani. Ami a fertőzések bekövetkezésének a helyét illeti, az úgyszólván a parkettaanyag valamennyi tárolóhelyén előfordulhat. A frizt termelő üzemekben, az erdőből rönkök útján való behurcolás és a fűrésztelepeken tároló fertőzött fakészletek okozhatnak fertőzést. A parkettagyártó üzemekbe fertőzött frizanyag kerülhet be és ott további fertőzést okozhat. A parkettagyártás technológiája azonban - gondos és szakszerű kivitelezés esetén - alkalmas arra, hogy a parkettaanyagot sterillé, vagyis fertőzésmentessé tegye. A parkettafrizek mesterséges szárítása ugyanis olyan hő effektussal jár, amely megöli a fában levő káros organizmusokat. Több szárítókamra részletes vizsgálata azzal az eredménnyel járt, hogy az alkalmazott szárítási hőmérséklet (60-80 C°) és időtartam (150-160h) alkalmas a fertőzött frizanyag teljes sterilizálására. Ennek a körülménynek a preventív védekezés szempontjából rendkívüli fontosságot kell tulajdonítani. Szárítás után azonban a parkettaanyag ismét fertőződhet. Erre különösképpen az építkezések helyén való átmeneti tárolás nyújt lehetőséget, miután az sok esetben mostoha körülmények között történik. A már lerakott parketta fertőzése pedig fertőzött bútorok és beépített faanyagok (pl. vakpadlók, párnafák) és tüzifával való behurcolás útján lehetséges. A részletes vizsgálatok lehetővé tették a szükséges rendelkezés meghatározását. E téren igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a megelőző védekezésnek, melyet a védekezés alapjának kell tekinteni. A megelőző védekezés megvalósításához szorosan csatlakozik a szakszerű tárolás. Ennek védelmi hatását a legnagyobb fokú tisztaság biztosítja. Zárt raktárhelyiségekben a tavaszi és nyári hónapokban DDT hatóanyagú rovarölőszer használata kívánatos. Külön gondot kell fordítani az építkezések helyén való átmeneti tárolásra. A parkettagyártó vállalatoknál rendkívül fontos a mesterséges szárítás szakszerű kivitelezése és állandó ellenőrzése, miután ez a művelet e vonatkozásban steril állapotot eredményez. Szükségesnek mutatkozik a szijácsos parkettaanyag elkülönített raktározása és vegyi előkezelése a tölgyszijács csekély természetes ellenálló képességére tekintettel. A vegyi előkezelésre három receptúra ajánlható, DDT HCH, bórvegyületek és cinkklorid hatóanyagokkal, melyeket szárítás utáni merítési, majd felgyalulás után is egyszerű mázolási eljárással a szijácsos tölgyparketták felületére célszerű felvinni. Az ilyen vegyi előkezelés igen jó megelőző védelmet biztosít a rovarkárosítókkal szemben. A már folyamatban levő rovarfertőzések megszüntetése sokkal bonyolultabb feladat. Ilyen esetekben - ha a fertőzés nemcsak 1-1 lécre terjed - elkerülhetetlen a lerakott parketta felszedése és a még felhasználható parkettalécek hő- illetve vegyi sterilizálása. A lefolytatott kutatás megállapításai alapján lehetséges a rovarfertőzések járványszerű elterjedésének mérséklése és néhány éven belül a teljes megszüntetése is.