Sorszám: H_000076

A cikk szerzőjének a neve(i): Gippert, László; Molnár, Tiborné ; Petkosz, Joannisz ; Farkas, Károly

A cikk címe: Fűrészüzemi természetes és mesterséges faanyagszárítás gazdaságosságának vizsgálata

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1963. 2. sz. 83 – 115 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1963

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcsszavak: faanyagszárítás, szárítóberendezés, szárítókapacitás, szállítókapacitás, hulladékfelhasználás.

Mint ismeretes a különböző iparágak különböző nedvességtartalommal dolgozzák fel a fűrészárukat. A faanyagok jelentős részét továbbfeldolgozás előtt mesterséges úton kell szárítani. Világviszonylatban is vitatott kérdés, hogy a mesterséges szárítás - részben vagy teljesen - a továbbfeldolgozó iparágaknál vagy a fűrészüzemekben történjék, illetve a fűrészüzemi mesterséges szárítás bevezetése esetén a termelés hány százalékát szükséges szárítani. A külföldi faiparban egyre inkább tért hódít az az álláspont, hogy a szárítást a fűrészüzemekben kell végezni, lehetőleg úgy, hogy teljes hosszúságú fűrészáruk helyett a továbbfeldolgozó üzemek méretre szabott anyagot kapjanak, mert ez nagymértékben elősegíti az anyagkihozatal növelését, s a keletkező hulladékok koncentrálásával lehetővé teszi a fokozottabb hulladékfelhasználást. A fűrészáruk szárításával kapcsolatban felmerülő kérdésekre csak úgy lehetséges egyértelműen válaszolni, ha egyszerre vizsgáljuk az egész kérdéskomplexumot, rögzítve az egyes megoldások gazdasági, üzemszervezési, illetve egyéb kihatásait. Általános kérdések. A faanyagok megkívánt végnedvességére, illetve szárazsági fokára vonatkozóan a Magyar Szabványok megfelelő fejezetei tartalmaznak adatokat. A továbbfeldolgozó iparágakban felhasználásra kerülő fűrészáruk megkívánt szárazsági fokának rögzítése mellett szükséges volt megállapítani a fűrészüzemeinkből elszállításra kerülő fűrészáruk nedvességtartalmát is, mert ez egyik feltétele a szárítási feladat egyértelmű meghatározásának. A rendelkezésre álló adatok ellenőrzésére, illetve kiegészítésére 1961-ben újabb méréssorozatokat kezdtünk. A végzett méréseink igazolták, hogy az elszállításra kerülő frízfák nedvességtartalma átlagosan valóban 20 % körül van. Vizsgálatokat végeztünk a fűrészüzemekben termelt lédongák nedvességtartalmának megállapítása céljából is. Méréseink tanúsága szerint a boros és sörös dongák átlagos nedvességtartalma elszállítás előtt 40-45 %. Az egyes továbbfeldolgozó iparágak különböző fafaj- és termékösszetételű alapanyagokat dolgoznak fel. A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1961. évben a továbbfeldolgozó iparágaknál a felhasználásra kerülő fenyőfűrészáru mennyiségének mintegy 28 %-át, (230000 m³) a lombos fűrészárunak pedig mintegy 92 %-át (223800 m³) fedezi a fűrészüzemek termelése, illetve a rendelkezésre álló készlet. A 68 faipari üzemben összesen 164 db szárítókamra van, melyek közül 131 db üzemképes. Az üzemekben levő szárítókamrák évente összesen 213240 m³ anyagot szárítanak. Ez a mennyiség a szárítók jelenlegi műszaki adottságai és az alkalmazott szárítási technológiák mellett egyben az ország faipari üzemeinek szárítási kapacitását jelenti. Megállapítható, hogy a szárítókapacitás a feldolgozandó famennyiségnek csak mintegy 20 % -át teszi ki. A fa természetes szárítása. Mint ismeretes, a szabad levegőn máglyákban tárolt deszkák és pallók szárítási időtartamát rendkívül sok tényező (a faanyag kezdeti nedvességtartalma, az elérendő végnedvesség, a levegő hőmérséklete, a levegő relatív páratartalma, a légmozgás iránya és sebessége, a faanyag fafaja, méretei és rakásolási módja stb.) befolyásolja. A faanyag nedvességtartalma hosszabb-rövidebb idő alatt, a környező levegő hőmérséklete és páratartalma által meghatározott nedvességtartalomra áll be. Hazai körülményeink között - szabványaink szerint - a faanyagok légszárazsági foka 15-18 % között van. A szabad levegőn tárolt faanyagok megfelelő idő után azonban 13-15 % nedvességtartalomra is leszáradnak. A szabad levegő hőmérséklete és relatív páratartalma állandóan változik. Végeredményben rögzíthető, hogy természetes szárítás esetén a száradási sebesség, illetve a szárítási időtartam a rendkívül sok befolyásoló tényező miatt csak közelítő pontossággal határozható meg. A természetes szárítás gazdasági kihatásai. A fűrészüzemekben máglyázás útján természetes szárításra kerülő fűrészáruk mennyiségét, üzemi viszonylatban két tényező befolyásolja kedvezőtlenül: Fűrészüzemeink anyagterei területileg nem elegendők a teljes fűrészüzemi termelés bemáglyázására. Rendelésre történő fűrész árutermelés, illetve ideiglenes máglyákból történő elszállítás esetén az üzemek megtakarítják a szabványos máglyák építési költségeit. Számottevő megtakarítást eredményez azonban üzemi viszonylatban is a természetes szárítás vasúti szállítási költségekben. Mint ismeretes, a vasúti kocsik bizonyos súlyhatárig terhelhetők. Nyilvánvaló, hogy szárazabb, tehát könnyebb térfogatsúlyú faanyag szállítása esetén a vasúti kocsik jobban kihasználhatók; azonos raksúlyú vasúti kocsiban m³-ben kifejezve több fűrészáru rakható be. Mint a számításokból látható, lombos fűrészáruk esetén a faanyag légszáraz állapotra történő szárítása m³-ként mintegy 26,80 Ft, fenyőfűrészáruk esetén m³-ként mintegy 9,60 Ft szállítási költségmegtakarítást jelent, ha a vagonok raksúlyát teljes mértékben kihasználják az üzemek. Az egyes fafeldolgozó iparágakban felhasználásra kerülő faanyagok megkívánt szárazsági fokának vizsgálata során rögzítettük, hogy 15-18 % nedvességtartalmú anyagokat szabvány szerint az épületipar, a hordógyártás és az ún. "egyéb" iparágak használhatnak fel. Ebből következik, hogy a természetes úton szárított faanyagokból csak ezeknek az iparágaknak a felhasználási mennyisége elégíthető ki. A bútoripar, épületasztalosipar, parkett gyártás és sportszer árugyártás igényei csak mesterséges szárítás útján elégíthetők ki. A máglyázás során felmerült költségeket három vállalatnál vizsgáltuk. Az adatok alapján megállapítható volt, hogy természetes szárítás esetén a máglyázás, máglyakitakarás és máglyabontás munkabér költségei jelentkeznek többletráfordításként. A normaidő-adatok szerint ezek a műveletek országos átlagban 120-140 perc/m³ -t tesznek ki fűrészárura vonatkozóan. Mint azt már az előzőekben rögzítettük, a faipar jelenleg meglevő mesterséges szárítói a felhasználásra kerülő fűrészáruk mennyiségének csak mintegy 20 %-át, s a hazai fűrészárutermelésnek is csak mintegy 50 %-át képesek leszárítani. A mesterséges szárítás jelenlegi általános technológiája. A továbbfeldolgozó iparágak több szárítókamráját megvizsgálva azt találtuk, hogy különösen műszerezettség tekintetében a rendelkezésre álló szárítókamrák műszaki állapota nem kielégítő. A megfelelő szárítási technológiák alkalmazását, a műszerezettség hiányán túlmenően megnehezíti az a körülmény is, hogy a szárítókamrák műszaki szempontból általában elavultak, és a legkülönbözőbb típusok vannak használatban. Hőszigetelésük és a ventilláció nem kielégítő. A fűrészüzemben végzett mesterséges szárítás árutéri kihatásaival kapcsolatban összefoglalóan az alábbiak állapíthatók meg: A szárítási időtartam 1-15 nap, szemben a természetes szárítás 60-75 napos időtartamával, s amellett az elérhető végnedvesség-tartalom mesterséges szárítás esetén lényegesen alacsonyabb értékre állítható be. A munkaerő-ráfordítás mesterséges szárítás esetén 200-500 normaperc/m3 között változik, ami kétségtelen többletmunkát jelent a természetes szárítás munkaidő-szükségletével szemben a fűrészüzemek részére. A mesterséges szárítás költségei a fafajtól és a vastagságtól függően átlagosan 200-480 Ft/m³ nagyságrendűek. Hány darab és milyen típusú szárítókamrát lenne szükséges építeni a fűrészüzemekben történő mesterséges fűrészáru szárítás bevezetése esetén? A számítások eredményeit összegezve megállapítható, hogy 10 m³ befogadóképességű szárítókamrák esetén a fűrészipar jelenlegi termelésének 75 %-át szárítva, összesen 348 db kamra építése lenne szükséges. Az alkalmazott szárítóberendezés megválasztását hazai viszonylatban pillanatnyilag nem annyira az üzemek körülményei, illetve igényei szabják meg, mint inkább az a tény, hogy adott esetben milyen típusú szárítóberendezéseket lehet kapni. A berendezés kiválasztásánál alapvetően 3 fő típus jöhet számításba. Falazott kamrás szárító. Fém építésű kamra. Alagút rendszerű szárítóberendezés. Ventilláció és hűtés szempontjából a hazánkban működő, vagy készen kapható csaknem valamennyi szárítóberendezés axiál ventillátorral, illetve gőzfűtéssel üzemel. Megállapítható, hogy fűrészüzemi vonatkozásban mesterséges szárításra a kamrás szárítók közül a falazott, gőzfűtéses, hossztengelyes, ún. sorfúvós szárítókamrák javasolhatók. Mint az előző fejezetben megállapítottuk, ha a fűrészüzemek fűrészárutermelésének 75 %-át kívánjuk mesterséges úton szárítani, ehhez 548 db 10 m³-es szárítókamra szükséges. Az összberuházási költség tehát mintegy 140 millió Ft-ot tenne ki. A hulladékok hasznosítása. A továbbfeldolgozóiparban keletkező hulladékok számottevő része (több mint100 000 m³) kis üzemekben szétszórtan keletkezik s így az összegyűjtésük, illetve hasznosításuk gazdaságosan ez idő szerint nem lehetséges. Jelenleg az üzemek a fűrészport és a darabos hulladékot tüzelési célokra eladják, illetve egy részét az üzemekben energiatermelésre fordítják. A fűrészpor fokozottabb hasznosítására brikettező berendezések beállítását' tervezik. A darabos hulladékok közül pedig elsősorban a fenyőhulladékot fokozottabban kívánják a műfa gyártásban hasznosítani. Az elvégzett felmérések, illetve elemzések alapján összefoglalóan a következő megállapítások tehetők: A hazai faipar szállítókapacitásának mértéke nem kielégítő, a továbbfeldolgozásra kerülő faanyagok 20 %-nak szárítására alkalmas. A faanyaggal való takarékoskodás, illetve a minőség megóvása érdekében a szárítókapacitást országos viszonylatban növelni kell. A szárítókapacitás szükségszerű növelése felveti a kérdést, hogy nem lenne-e célszerű a fűrészáruk egy részét a fűrészüzemekben szárítani. A fűrészüzemek jelenleg a fűrészárukat magas - átlagosan 35-55 nettó % - nedvességtartalom mellett szállítják a továbbfeldolgozóknak. A fűrészüzemekben a szárítás máglyákban szabad levegőn vagy mesterséges úton, szárítóberendezések segítségével történhet. A természetes szárítás segítségével 18-20 % nedvességtartalomig ésszerű lemenni, ez azonban átlagban 60-90 napos tárolási időt követel meg, sőt vastagabb anyagoknál lényegesen többet. Amennyiben az 1961. évben termelt fűrészárukat, valamint a rendelkezésre álló hazai készleteket természetes úton 18-20 %-ra szárítanánk, vasúti szállítási költségekben mintegy 6-6,5 millió Ft lenne megtakarítható. A fűrészüzemekben jelenleg rendelkezésre álló anyagtéri területek azonban nem elegendőek a termelt fűrészáruk máglyázásához. A továbbfeldolgozásra kerülő faanyagok megkívánt nedvességtartalma miatt - mivel a legtöbb iparágban 8-18 % nedvességtartalmú anyagokat használnak fel - a természetes szárítás után a fűrészárukat mesterséges úton tovább kell szárítani. Amennyiben a fűrészüzemek teljes fűrészáru termelésüknek mintegy 70-75 %-át szárítóberendezések segítségével 12 %-ra szárítanák, úgy ezt a mennyiséget a továbbfeldolgozó iparágak újabb szárítása nélkül közvetlenül feldolgozhatnák. A jelenlegi fafaj és vastagsági megoszlás mellett a fűrészáruk mesterséges szárításának időtartama 1-15 nap között változik. A fűrészüzemek által termelt fűrészáruk 75 %-ának szárításához szükséges kamrák befogadóképessége 3480 m³. Ez beruházási költségekben mintegy 140 milió Ft-ot jelentene. (10 000 m³ fűrészáru szárításához 140 m³ befogadóképességű kamracsoport szükséges, melynek az építési költsége 5,6 millió Ft.) Ki kell azonban emelni, hogy népgazdasági szinten a szárítókapacitást szükségszerűen növelni kell, s így a kalkulált beruházási költségek nem írhatók kizárólag a fűrészüzemi mesterséges szárítás terhére. Amennyiben viszont a szárítókapacitás-növelést a fűrészüzemekben hajtjuk végre, ez jelentős többlet-megtakarításokat eredményez. A vasúti szállítási költségek csökkentése és a mesterséges szárítás révén lehetővé váló méretre szabás következtében kihozatal növekedés miatt éves viszonylatban összesen mintegy 17-20 millió Ft takarítható meg. Kétségtelen továbbá, hogy jelentős megtakarításokat eredményezne a méretreszabás során keletkező hulladékok összegyűjtése és hasznosítása. Az elérhető gazdasági eredmények indokolttá teszik a fűrészüzemi mesterséges szárítás bevezetését.