Sorszám: H_000075

A cikk szerzőjének a neve(i): Erdélyi, György

A cikk címe: A fűrészcsarnoki folyamatos termelés bevezetésének néhány feltétele lombfa fűrészáru termelés esetén.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI] Budapest, 1963. 2. sz. 25 – 82 oldal, Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest 1963

Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk

Kulcsszavak: fűrészcsarnok, keretteljesítmény, előrajzoló hely, anyagmozgatás, normaóra-szükséglet.

Kivonat:

Az Intézet 1957-ben közleményt adott ki a folyamatos termelés bevezetésével kapcsolatos feltételek tisztázására a lombosfát feldolgozó fűrészüzemekben. E munka állásfoglalt a lombos fűrészüzemekben a négyszalagos termelési folyamat mellett. A kutatások során a négyszalagos folyamatos fűrészüzemi termelési mód bevezetésének lehetőségének gyakorlati feltételeit kellett meghatározni. 1957. évi közlemény legfontosabb megállapításai: A keretfűrészből kikerülő, s további megmunkálást nem igénylő fűrészárut nem szabad a termelési folyamatba beengedni, mert növeli a beruházási költségeket és rontja a gépek kihasználási lehetőségét. Ezért az előrajzoló-asztalt elosztószalagnak kell értelmezni és innen kell indítani az I. sz. termelési szalagot, a már kész fűrészáru lecsapolására. Ugyancsak az előrajzoló asztalról indul a II. sz. szalag, amely az ingafűrészt tartalmazza. Ezen termelési szalagon történik a javításra szoruló fűrészáruk ingázása. Az ingafűrésznél képződik a fríz és donga alapanyag, tehát innen kell indítani a III., IV. számú szalagokat, a fríz és dongatermelés részére. A keretfűrész. A műveleti helyen végzett kísérleteink és vizsgálataink a következő kérdésekre terjedtek ki: a keretkiszolgáló dolgozók munkaidejének leterheltsége; a keretteljesítmények növelésének munkaszervezési kihatásai; a keretteljesítmények növelésének normakihatásai; a keretkiszolgáló dolgozók munkaidejének leterheltsége. A Soproni Kísérleti Fűrészüzemben különböző rönkátmérőknél az előtolás percenkénti értékének függvényében vizsgáltuk a dolgozók munkaidejének leterheltségét. A keretfűrész teljesítmény-növelésének munkaszervezési kihatásai. Braunshirn szerint fenyőrönkök feldolgozásánál 3 m/p -es rönkelőtolási értéken felül kézi kiszolgálással nem biztosítható a keretfűrész teljesítményének kihasználása. Ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy a nyugat-európai országokban a fenyő­rönkök becsült átlaghossza 4,7 m, úgy 1 db rönk befogására és a fűrészáru eltávolítására 3 m/p -es rönkelőtolási érték mellett 1,566 perc munkaidő jut. Braunschirn adataiból kiindulva, ha a rönkbefogásra és a fűrészáru eltávolítására 1,566 percnél kevesebb idő marad, és fenntartva a kézi kiszolgálást, a keretfűrész teljesítménye nem használható ki. A mi esetünkben a három dolgozó közül a rönkbefogó segédkeretes munkaidő leterheltsége volt a legnagyobb. Ezért e dolgozóra vonatkozóan vizsgáltuk a feldolgozott rönkhosszak függvényében a munkaidő-szükségletet. A rönkbefogó segédkeretes munkaidő kihasználtsága adataink szerint 77,6 %. Mint említettük a munkaintenzitás növelésének lehetséges mértékét elbírálni igen nehéz, mivel a mérések alkalmával a megfigyelt dolgozók munkaideje egy esetben sem volt teljesen kihasználva. Munkaidejük leterheltsége 34-78 % között változott. Megfigyeléseink szerint az 1,5 m/p -es rönkelőtolás eléréséhez szükséges munkaintenzitás növelése elérhető. Annál inkább így van ez, mivel a munkaintenzitás növelése csak egyetlen dolgozóra vonatkozik, s így arra is mód nyílhat, hogy a rönkbefogó segédkeretes, valamint a készáru segédkeretes időközönként cseréli egymást. Véleményünk szerint 3 főből álló munkacsoport esetén az 1,5 m/p -es rönkelőtolási érték a jelenlegi műszaki helyzet mellett felső teljesítményhatárként elfogadható. Az iparágban alkalmazott keretfűrészek átlag 1 m/p előto­lási értékek mellett dolgoznak. Viszonylag kevés az olyan keretfűrészek száma, melyeken lombosrönk feldolgozása esetén is elérhető az 1,5 illetve 2 m/p nagyságú rönkelőtolás. A magasabb teljesítmények elérése, vagy negyedik dolgozó beállításával, vagy a füvészáru átemelés gépesítésével érhető el, mert enélkül bizonyos határon túl a gép teljesítményének kihasználását a kiszolgálási időszükséglet növekedése akadályozza. Mindkét módszer alkalmazásakor csökken az 1 m3 rönk felvágására eső emberi munkaerő-szükséglet, tehát javul a termelés gazdaságossága. Előrajzolás. A keretfűrészből kikerülő szelvényáruk szétosztályozása az előrajzoló műveleti helyen, a keret és az ingafűrész között történik. E műveleti helyen határozzák meg, hogy a további feldolgozás során mi készüljön az egyes szelvényekből s ennek megfelelően itt döntik el, hogy melyik termelési szalagra kerül a továbbiakban az anyag. Az előrajzolásnak munkánk során két módját különböztettük meg: részletes előrajzolás, választékelbírálás. A termelés folyamatossá tétele érdekében az előrajzoló munkaidő-szükségletét is összhangba kell hozni a keretfűrész-teljesítménnyel. Mint minden olyan esetben, amikor az egyes műveleti helyek leterheltsége a választéktermelés, vagy fafaj függvényében erősen változó, célszerű a műveleti hely leterheltségét a műveleti helyet leginkább igénybevevő választék figyelembevételével megállapítani. Ennek megállapítása érdekében több megfigyelést is végeztünk. Az előrajzolás teljesítménye igen nagymértékben függ a dolgozó gyakorlottságától is. Méréseink szakképzett, de gyakor­latlan dolgozóra vonatkoznak és feltehető, hogy megfelelő gyakorlat után az előrajzolás teljesítménye 20-40 %-kal fokozható. Különösen vonatkozik az a b/ pont alatt tárgyalt esetre - vagyis a nehezebben elbírálható anyagokra - ahol a gyakorlatnak igen nagy hatása van a teljesítményre. Mechanikus bemérés esetén az egy jelölésre jutó 4 mp-es átlagos munkaidő-szükségletet a dolgozó nem tudja jelentősen csökkenteni, azonban a nehezebben elbírálható anyagok jelölési időszükséglete a gyakorlat révén 6 mp-ről 4 mp-re is lecsökkenthető. Átlagos termelési viszonyokat véve figyelembe kb. 1,75 m/p keretelőtolás értékig 1 db ingafürész 1 keretfűrész után elegendő. Friztermelés. A folyamatos termelésre vonatkozó 1956. évi zárójelentés célkitűzése lombos faanyagok termelésénél 1-1 keretfűrész után olyan termelési szalagok kialakítása volt, amelyeken belül a szinkronállapot biztosítható s ezzel a gépesítés előfeltétele megteremthető. Fentieken túlmenően a körfűrészek összevonása lehetőséget ad a körfűrészek közötti anyagmozgatás gépesítésére is. Számolva azzal, hogy anyagszállító-szalag mellett elhelyezett körfűrészek esetén a daraboló körfűrészekhez segítő nem szükséges (a gépmunkás minden anyagot a szalagra továbbit), létszámban s így norma órában minimálisan 20 % megtakarítás érhető el. Ez forintban kifejezve friz m3-enként az alapanyagul szolgáló rönkrész-aránytól függően az alábbi összegek megtakarítását teszi lehetővé. Az I-es és a II-es termelési szalagokra vonatkozóan az Intézet 1956. évi zárójelentésében, illetve 1957. évi közleményében közölt megállapításokat elfogadva rögzíthető, hogy csarnokon be­lül minden keretfűrész után egy-egy előrajzolóhely és egy-egy ingafűrész műveleti hely kialakítása szükséges. Intézetnek az I-II-es sz. termelési szalagra vonatkozó technológiai megállapításait figyelembe véve, az Erdőgazdasági Tervező Iroda a Barcsi Présüzemben végrehajtott rekonstrukció során újszerű gépészeti megoldással valósította meg a két termelési szalagot. A keretfűrészből kikerülő szelvényeket a keretfűrész hátsó kocsijáról a segédkerekek egy kis keresztszállító láncra terhelik, ami az előrajzoló-asztalra juttatja azokat. A további megmunkálást nem igénylő fűrészáruk elbírálás, illetve a méretre és minőségre vonatkozó felvétel elvégzése után a hengersor előrajzoló szakaszának lebillentése révén a gravitációs erő felhasználásával csúszdára, egy a csarnok-épület pincéjében elhelyezett, a csarnok hossztengelyére merőlegesen mozgó keresztszállító láncra jutnak. Az ingázandó anyagok az előrajzoló által vezérelt hengersoron, az ingához kerülnek, ahonnan a beje­lölt vágások elvégzése után a kész fűrészáruk a kétszintes hen­gersor alsó, ellenirányú szakaszán a csúszdához jutnak s ezen keresztül ugyancsak a pincében elhelyezett keresztszállító láncra kerülnek. Már rámutattunk arra, hogy három fővel történő keretkiszolgálás esetén 1,5 m/p átlagos rönkelőtolási értékig a keretfűrészek kiszolgálása gépesítés nélkül is megoldható. A körfűrészek egy műveleti helyen történő beállítása kihat az alkalmazott technológiára is és lehetőséget ad a friz-, iparidonga és bányadeszka-termelés során felmerülő anyagmozgatás részleges, vagy teljes gépesítésére. A lédonga-termelést nem soroljuk ide, mivel ez "direkt" termelési módszerrel külön gépcsoporton történhet. A gépesítésre vonatkozóan két alapvető módszert ismertetünk: részleges gépesítés, teljes gépesítés. Gépészeti megoldás szempontjából továbbfejlesztettük s kialakítottuk a kettős-szalagot, melynek kiviteli terveit Intézetünk Gépészeti Osztálya elkészítette. Ez lényegileg két közvetlenül egymás mellett, párhuzamosan elhelyezett, ellentétes mozgásirányú szállítószalagból áll. Az ingafűrészek által termelt anyag bármelyik szalag tetszőlegesen kijelölt részén felterhelhető. A körfűrészek a kettős szalag két oldalán helyezendők el: az emberi munkaerő-ráfordítás további csökkentése érdekében javasolható, hogy az élezővágást végző körfűrészeket előtolóművel és visszaterhelő szalaggal lássák el az üzemek. Általános technológiai megállapítások. A folyamatos termeléssel kapcsolatos 1956. évi záróje­lentés, illetve az 1957. évi közlemény elvi megállapításai az eddigi tapasztalatok szerint gyakorlati szempontból helyesek. Az I-II-es sz. termelési szalag nem igényel technológiai változtatást. Alkalmazásával új üzemek tervezésénél, illetve rekonstrukcióknál megvalósítható az I-II-es sz. termelési sza­lag. Meglevő üzemek korszerűsítése során az intézeti megállapítások és a barcsi tapasztalatok alapján lehet a leggazdaságosabb megoldást megtalálni. Célszerű és szükséges a III-IV-es sz. termelési szalag összevonása. Több keret után egyetlen, összevont műveleti helyet kell valamennyi körfűrészből kialakítani. A keretfűrészre vonatkozó megállapítások. A fűrésziparban jelenleg használatban levő, átlag 1 m/p rönkelőtolási értékkel dolgozó keretfűrészeknél a keretfűrészt kiszolgáló 3 dolgozó átlagos leterheltsége az 50 %-ot sem éri el. A 3 főből álló munkacsoporttal kb. 1,5 m/p-es rönkelőtolási értékig, azon felül egy negyedik dolgozó beállításával, vagy a kiszolgálás gépesítésével biztosítható a keretfűrész kapacitásának kihasználása 2 m/p-nél nagyobb rönkelőtolással dolgozó keretfűrészeknél a kiszolgálást mindenképpen gépesíteni kell, mert ez létszámnöveléssel már nem oldható meg. Ismerve a fűrészipar jelenlegi keretfűrészeit, a keretkiszolgálás egyidejű gépesítése mellett nagyobb teljesítményű keretfűrészek beszerzése látszik a legcélszerűbbnek. Az előrajzoló helyre vonatkozó megállapítások. Abban az esetben, ha az anyag minősége, illetve a termelendő választékon lehetővé teszik, hogy az előrajzoló többé-kevésbé mechanikusan végezze munkáját, az előrajzolás tartós teljesítménye 900 jelölés/óra. Ha a szelvények minősége erősen változó, továbbá egy szelvényből többféle választékot kell termelni, s így az alapanyag elbírálása nehezebb az előrajzolás tartós teljesítménye 600 jelölés/óra. A választék hossza, illetve az alapanyagon történő részletes bejelölés időszükséglete nem mindig teszi lehetővé a keretfűrész kapacitásának kihasználását. Mivel a választékok részletes méretre jelölése gyakran akadályozza a keretkapacitás kihasználását, az előrajzolást a jelentésben közölt választék elbírálás szerint célszerű végrehajtani, vagyis a fűrészárun csupán a tervezett javítás, vagy javítások helyét, az egyéb alapanyagon pedig, csak az egyes választékok határait kell megjelölni. Ebben az esetben az előrajzolás kb. 2,3 m/p-es rönkelőtolási értékig nem akadályozza a keretkapacitás kihasználását. Az ingafűrészre vonatkozó megállapítások. A hazai fűrészüzemekben alkalmazott "PSS" típusú ingafűrészeknél tartós teljesítménynek percenként 7 db ingavágás fogadható el, ami óránként 420 db vágásnak felel meg. Az óránkénti 420 db ingavágást feltételezve, és a gépkezelő egyszerre csak egy db szelvényt vág nem teszi lehetővé, hogy céltermelés esetén az ingafűrészen végezzék el a választékok méretre szabását. Ilyenkor az ingákon a szükséges méretre vágást csak többszörös választékhosszra lehet elvégezni. Átlagos termelési viszonyokat feltételezve egy keretfűrész után - ha annak előtolása kb. 1,75 m/p értéket nem haladja meg - egy darab ingafűrész elegendő. Átlagos termelési viszonyok mellett 1 m/p keretelőtolásnál az inga leterheltsége 57 %, tehát, figyelembe véve az egyes választékok időszakos mennyiségi ingadozását is, az iparban jelenleg alkalmazott ingafűrészek nem képesek két keretfűrészt tartósan kiszolgálni. Az ingafűrészek teljesítménynövelése nehézség nélkül megoldható hidraulikus ingafűrészek beállításával, mivel ezek teljesítménye a jelenlegieknek többszöröse. Az ingafűrész és az előrajzolóhely közötti távolságot döntően az egyes szelvények ingafűrészen történő eldarabolásához szükséges idő határozza meg. Elméletileg, teljes szinkronállapotot feltételezve az ingafűrész közvetlenül is csatlakozhatna az előrajzolóhelyhez. Az ingafűrész rönkre vonatkoztatott teljesítményét célszerű a húzóhatás miatt nagyobbnak venni a keretfűrész teljesítményénél. Ennek mértéke a jelenlegi átlagos termelési viszonyok mellett kb. 12-15 %. Az előrajzolóhely és az ingafűrész műveleti hely között, tekintettel az ingavágások időszükségletére, célszerű 2 db maximális hosszúságú szelvényáru tárolási lehetőségét biztosítani. Ez a körülmény meghatározza az előrajzolóhely és az ingafűrész műveleti hely közötti távolságot. A körfűrészekre vonatkozó megállapítások, összevonásuk módja és eredménye. A fűrésziparban, a körfűrészek műveleti helyen termelt választékoknál, a szélező és darabolóvágást kivéve, az összes műveleti elemek megegyeznek. A műveletelemek egyöntetűsége lehetővé teszi a különböző választékok azonos termelési szalagon történő feldolgozását. A körfűrészeken előtoló berendezések nélkül a szélező vágásnál az előtolás abszolút értéke 23-28 m/p között változik. Szélezővágás esetén a körfűrész műveleti helyre vonatkoztatott tartós üzemi előtolási érték előtoló berendezés nélkül 8 m/p-nek vehető. Darabolásnál az előtolás sebességének átlagértéke kb. 9/10-ed része a szélezésnél elérhető előtolás értékének. Friz darabolásnál tartós teljesítményként 15 vágás fogadható el percenként. Friz termelésnél tartós teljesítménynek 0,174 m3 készfriz/óra értéket lehet tekinteni. Az egy keretfűrész után szükséges körfűrészek száma függ a frizzé feldolgozandó rönkök részarányától, a keretteljesítménytől és a fafajtól s ezek függvényében (a keretfűrészek kapacitását véve alapul) 1-9 között változhat. Mivel az egy-egy keretfűrész után elhelyezett körfűrészcsoportok leterheltsége erősen változik, a jelenlegi technológia mellett igen nehéz a műveleti helyek tényleges gépkapacitásának állandó és folyamatos kihasználása. A jelentés adatai arra engednek következtetni, hogy egy keretfűrész után csak kivételes esetben lehetséges a gépkiszolgálást végző dolgozók munkaidejét 100 %-osan kihasználni. Megvizsgálva, hogy különböző keretteljesítmények mellett milyen rönkrész-arányok további feldolgozásával lehet a körfűrészgépek 100 %-os kihasználását biztosítani, kitűnik, hogy olyan változó értékeket kapunk, amelyek indokolttá teszik azt a javaslatot, hogy több keretfűrész esetén a körfűrészeket vonjuk össze s e gépeket valamennyi keretfűrész után összevontan, egy műveleti helyként állítsuk be a termelési folyamatba. Az elméleti és tényleges normaóra-szükséglet alakulását tekintve megállapítható, hogy ha a körfűrészeket egy műveleti helyen vonjuk össze, akkor 1 m3 friz termelésénél az összevonás nélküli termelési módszerrel szemben mintegy 11,- Ft takarítható meg. A körfűrészek összevonása lehetővé teszi a körfűrészek közötti anyagmozgatás gépesítését s ily módon pl. fríztermelésnél, az előző pontban közölt 11,- Ft-tal együtt m3-enként minimálisan 20,- Ft takarítható meg. (Ebben nem szerepel a visszaterhelő körfűrész alkalmazásával elérhető megtakarítás.) A körfűrészek egy műveleti helyre történő összevonásával a III-IV. szalag az eddigi fürészüzemi gyakorlattól eltérően a következők szerint látszik megvalósíthatónak: Az összevontan dolgozó körfűrészek elhelyezhetők a csarnokon belül, vagy amennyiben ezt építészeti vagy más okok alátámasztják, a csarnokon kívül önálló üzemrészben is. A csoportosítást az anyagmozgatás gépesítése érdekében legcélszerűbben az Intézet által javasolt kettős szalag felhasználásával, illetve alkalmazásával lehet megoldani. Ebben az esetben a szélező vágást végző szalagfűrészeket visszaterhelő szalaggal lehet ellátni. Ezek a körfűrészek egyébként meglevő üzemekben önállóan is gazdaságosan használhatók. Fűrészcsarnokok létesítése vagy rekonstrukciók esetén előtérbe kerülnek a kétszintű épületek. A felső szinten a keretfűrészek, előrajzolóhelyek és ingafűrészek, az alsó szinten az összevontan dolgozó körfűrészek helyezhetők el. A körfűrészek összevonása által az alábbi főbb eredmé­nyek érhetők el. Változó mennyiségű és választék-összetételű termelés mellett is biztosítható a szinkronállapot, termelékenység fokozódik, az önköltség csökken, a jelenlegi technológiai elrendezéshez képest nagymérvű munkahely megtakarítás érhető el, s ez a fűrészcsarnok építési költségeinek csökkenését okozza, a műveleti helyen az anyagmozgatás gépesíthető.