Szám: 000094
A cikk szerzőjének a neve(i): Bálint, Gyula ; Konrád, Lili ; Göbel, Mária
A cikk címe: Kertészeti berendezések faanyagának antiszeptikus védelme
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcsszavak: melegágy, gombafertőzés, antiszeptikus, profilaxis, U-só,
Kivonat:
Kertészeteinkben a melegágyakban nevelt palántákat kerettel veszik körül, ami egyrészt védelmet nyújt a külső kedvezőtlen időjárás ellen, másrészt ezekre a keretekre helyezik a fokozottabb védelmet nyújtómelegágyi ablakokat. A főleg erdeifenyő (Pinussilvestris L.) fájából készült keretek kb. 30 cm széles és 3 cm vastag választékból készülnek. A kutatást indokolja:A kertészeti felszerelések faanyagában évek óta fennálló biológiai károsítók által okozott nagyarányú pusztítás;A kertészeti beruházás amortizációjának gazdaságosabbá tétele; A faanyag gazdáIkodási nehézségek csökkentése kevesebb fenyőfűrészáru felhasználása által; A melegágyi ablakok és keretek karbantartásával kapcsolatos munkaidő kiesés és felújítási költségek megtakarításának szükségessége; Erdeifenyő (Pinussilvestris L.) fájából készült, gyakran változó nedvességtartalmú csapadéknak, öntözésnek, majd a nap és szél váltakozó hatásának kitett melegágyi ablakok faanyaga időelőtti pusztulásának a megakadályozása.A faanyagok antiszeptikus védelmét profilaxissal kívánjuk elérni. A kísérletek eredményessége és a minél nagyobb áttekintés biztosítása érdekében helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokkal állapítjuk meg, hogy konkréten mi ellen kell védeni a faanyagot; a gyakoriság alapján milyen biológiai kártevőkkel kell főleg számolni. A faanyagokon, vagy a faanyagokban különböző fejlettségi állapotban található fapusztító gombatesteket morfológiai jellemzőik alapján makró- és mikroszkópos eljárással identifikáljuk. Ha a fatestben bármilyen kifejlődési alakzatban bogártest lenne fellelhető, úgy gondoskodunk annak azonosításáról. Ha a lárva, báb, vagy nemző állapotban levő bogártestet a rovarfertőzött faanyagot feltárva sem lehetne találni, úgy a kártétel habitusa a károsítás diagnosztikai jellemzői alapján kell a károsító organizmust meghatározni, vagy az organizmusra legalább is következtetni. A melegágyi ablakkeretek befedését szolgáló melegágyi keretek sarkai ollós csapolással készülnek. A különböző nedvességhatások káros hatása a csapolásnál érvényesül a leginkább. Annak ellenére, hogy vonatkozó szabványunk alapján karbamid, formaldehid műgyantát, vagy kazein hidegenyvet használnak a csapok és csaplyukak enyvezésére, a szabadba kiépített és a legváltozatosabb klimatikus behatásoknak kitett melegágyi felszerelések pusztulása a megfigyelések szerint az illesztési helyek mentén következik be.Ennek felismerésében a kísérleti próbatesteket sarkosan, ollós csapolással 50 + 50 x 25 x 15 mm nagyságban készíttetjük el. A próbatesteket a kémiai kezelés gyors megkülönböztetése érdekében védőszerenként más-más színűre festjük és egyenkénti számozással látjuk el. A kísérleti próbatestek védőszereinek ismertetését a következőkben részletezzük. A melegágyi keretek faanyagának rendkívül nagy fertőződési lehetősége felismerésében a fungistatikus állapot elérése érdekében olyan védőszerek és eljárások alkalmazásával kívánjuk a kísérleteket elvégezni, amelyek feltételezhetően és azegyidejűleg lefolytatandó fitopatologiai ellenőrző vizsgálatok szerintnövény egészségügyi szempontból nem kifogásolhatók. Mykocid és inszekticidhatásúak is legyenek. Tartós hatás elérése érdekében olyan védőszerek alkalmazását tervezzük, amelyek a későbbi vízhatásra a fából nem oldódnak ki és így a palántanevelés, a zöldség, valamint a virágtermesztés biztonságát nem veszélyeztetik. Klórtartalmú faanyagvédőszerek hatása a növényzet elszínező hatásában is jelentkezhet. Ugyanez fennáll a dinitro-vegyületek esetében azzal a különbséggel, hogy nem színtónuskülönbség, halványodás, fakulás, kifehéredés, hanem teljes színkülönbség, foltos elszíneződés következhet be. Ezek tudatában a klórozott naftalin és fenolkészítményeket ki kellett hagyni a kísérleti anyagok közül. A következő faanyagvédőszerekkel való kísérleteket tartottuk célszerűnek beiktatni. Acidumboricum (H2B03) + nátriumtetraborát (Na2B407) techn 1.5:1.5 súlyszázalékos vizes oldatával fertőtlenítünk. Utána légszáraz (U = 15-16 % nettó) állapotig való száritás, majd fedőmázolás. A fertőtlenítés bemeritéssel történik. CinknaftenátZn(C16H7)2techn. Lágy, mézsűrű, kenőcsállományú, általában 10 % fémtartalmú, vízben nem oldódó vegyületet az alapozó festékbe adagoljuk, majd megfelelően dispergáljuk. A csapolásokat fenolparametakrezol műgyantával ecseteléssel ragasztjuk. A vegyszeres kezelés mázolási eljárással történik."U" típusú védőszer fungicid hatásának kikísérletezését két szempontból láttuk indokoltnak. Elsősorban, mint hagyományos védőszerét, másodszor pedig azért, mert mint a legkülönbözőbb felhasználási területen alkalmazott faanyagvédőszert a kertészeti felszerelések faanyagának desinficiálására tudomásunk szerint még nem vizsgálták. Különösen áll ez az esetleges fitotoxikus és coloráns hatásának vizsgálatára. A variálás érdekében az U-sót nemcsak 2%-os vizes oldatban, hanem alapozó-festék hígítójában azonos súlyarányban diszpergálva is beterveztük. Cinkfluorid (ZnF2) képzése a megvédeni kívánt fa rostjai között. Ennek elérése érdekében cinkklorid (ZneCL2) vizes oldatába merítjük a faanyagot. A két vegyület a fa rostjaihoz tapadva kölcsönhatás folytán cinkfluoriddá alakul, mely víz hatására kevésbé oldódik ki a fából. Ellenőrzés céljából fertőtlenítés nélkül is készültek próbatestek. A kísérleti ágensek kiválasztásakor tekintetbe vettük a fa anyagából táplálkozó gombák nedvességigényét, előfordulásuk gyakoriságát és bontó hatásuk arányait, erősségét. A kísérleteket ennek megfelelően házi kéreggomba (Polyporusvaporarius /Pers.) és könnyező házigomba (Meruliuslacrimans /Pers.) fertőző hatásának kitéve hajtjuk végre. Módosítottuka próbatestek alakját, méretét és szárát, a táptalajt peptonnal modifikáltuk, bemerítéssel, illetve ecseteléssel fertőtlenítettünk, a fertőtlenítés után a próbatesteket erős kilúgozódási eljárásnak vetettük alá, melynek keretében 6 napon keresztül gyakran cserélt víz kioldó hatásának tettük ki a próbatesteket, amivel kísérleteinket szándékosan igen jelentősen kedvezőtlen körülmények között végeztük el. A károsodás főként a keretek csapolásánál következik be. Hivatkozott szabvány csak a farontó gombák és csapadék elleni védelmet ír elő. Ez téves, mert vizsgálataink arról győztek meg bennünket, hogy a fapusztító rovarok károsítása elterjedtebb és nagyobb mértékű. Megállapítottuk továbbá, hogy a gyakorlatban az ablakkeretek tárolása nem kívánatos módon történik. Egymásra rakásolva, a keretléceket igen sok helyen súrlódásnak, mechanikai sérülésnek kitéve tárolják. Hogy a növények gyökereielérhessék és hosszabb ideig érintkezzenek az impregnált fafelülettel és a "gyökérsav"-oldhatóságot (és perzselést) ellenőrizhessük, a növényeket több mintkét hónapig hagytuk fejlődni a vizsgálat alatt lévő szaporítóládákban. A szokásosnál hosszabb ideig szaporítóládában nevelt minden palánta gyökérzete elérte az impregnált fafelületet. A "gázfázist" e kísérletek során az adott körülmények között nem kellett figyelembe vennünk. A növények, fejlődését (kelését, egészségi állapotát) naponta ellenőriztük. Kezelésként megállapítottuk a magvak kelési %-át, a kísérlet végén pedig a növények fejlettségét. Ez utóbbit növényfajonként egy-egy palánta friss lomb- és gyökérsúlyának átlagában fejeztük ki. Megállapítható, hogy a különböző "kompoziciók" egyike sem gátolja a magvak csirázását. A kísérlet eredményeképpen megállapítható, hogy bármelyik vegyülettel további félüzemi, vagy üzemi kutatások után a kertészeti termesztésben használatos faanyagok (melegágyi alsókeretek, ablakkeretek és szaporító ládák stb.) faanyagvédelme számottevő fitotoxikus mellékhatás nélkül megoldható. A kutatás eredménye különböző védőszerekkel, különféle eljárással tartósított és tartósítás nélküli, továbbá kétféle műgyantával ragasztott és ragasztás nélküli, valamint védőfesték bevonattal ellátott és festékbevonat nélküli próbatestek védettségi arányának megállapításában jut kifejezésre. A védettség megítélésében az első határértéket kerestünk, hogy az antiszeptikus kezeléshez szükséges védőszer minimális mennyiségét is megismerhessük. Ez a további félüzemi, vagy üzemi, illetve termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a valóságnak megfelelő, szabadban, természetes körülmények között végzendő kísérletek szempontjából jelentős. A védettség alsó határértékét 8 g/m2 védőszer felhasználásával kerestük. Megállapítható, hogy a módosított "U" só, egy hatóanyag kinyerésével is közel elhanyagolható súlyveszteséget adott. Polyporusvaporarius lebontása 10,68 %-ban jelentkezik, mely mint korhadási súlyveszteség több ugyan a szabványban feltüntetett értéknél, de a védősó mennyiségét tekintve alig számottevő. (A kezeletlen ellenőrző próbatest korhadási %-a ugyanis 58,62 % Meruliusnál, Polyporusnál pedig 25,73 %.). A szakirodalomban a kertészeti felhasználásra cinkfluoridra vonatkozó adatot nem találtunk. E víz hatására nehezen oldódó sót cinkklorid + nátriumfluorid 1:0,616 molekulasúlyú keverékéből állítottuk elő és a kísérletetígy folytattuk le. A próbatestek korhadásának átlagos százaléka Meruliuslacrim Ans bontó hatására 8,0 %, Polyporusvaporarius fertőzésére pedig 9,05 % volt. Az eredmény magasabb a szabványszerinti 3%-os védőértéknél, de ha a fertőtlenítés nélküli, festetlen, ragasztatlan, ellenőrző próbatestek már közölt 50,62 % korhadási átlagát nézzük, akkor a védőkezelés hatásossága, eredményessége jól megmutatkozik. A cinknaftenát esetében a védőszert olajfestékbe kevertük el, így használtuk fel a próbatestek védőkezelésére. A kísérleti eredmény Meruliusfertőzés esetén 14,74 %, Polyporusvaporarius esetében pedig 8,23 %-os átlagos korhadást mutatott. Így a ciriknaftenát toxikus hatása a festékben kisebb. Külön megvizsgáltuk a vonatkozó szabványáltal előirt csak a festékbemártás védőhatását is. A vizsgálat adatai igen jellemzőek a faanyagvédőszer nélküli próbatestek korróziójának alakulására. A modifikált "U" só vizes oldata ráfestés esetén Polyporusvaporarius-nál fokozott védettséget igazolt a Meruliusszal szemben azonos fertőzési feltételek mellett. Cinkfluorid 13,75 %, illetve 5,51 % korhadási átlaga, festék nélküli anyagnál 8 g/m2 esetében már előnyös.Bórvegyületek vízbenkilúgozódnakígy a kísérleteket olaj-festékbevonat alkalmazásával végeztük el. E vegyületek némi fitotoxikus hatást eredményeztek. Védőértékük 8 g/m2 felhasználása eseténkorhadási átlaga viszonylag legkedvezőtlenebb. Olajfesték felhasználása, vízzáró hatása mellett nem mondható kielégítőnek. Vizes oldatokkal kezelt ablakkereteket 5-6 hét után bőséges vízzel átmosva célszerű felhasználni. A kutatás alapján megállapíthatóa vonatkozó szabvány módosításának szükségessége egyrészt azért, mart a szabvány olajfestékes bevonat alkalmazását írja elő, másrészt nem foglal állást a gombaölőszer milyenségét illetően sem. Ugyanakkor a szabvány csak a farontógombák károsítása elleni védekezést írja elő és nem tér ki az igen súlyos rovarkártételekre is, amelyek kutatási eredményeink szerint nagyobbarányúak, mint a fapusztítógombák általi károsítások. A kertészetekben ez idő szerint beépített 1 500 000 db melegágyi ablakkeret részleges vagy teljes pusztulása évente kb 150 000 darab kicserélését teszi szükségessé. Ez évente kb. 15 millió Ft népgazdasági károsodást jelent. Ezen ablakkeretek használati élettartamának meghosszabbítására tárgybeli kutatás már nem vonatkozhat, mert a keretek több év óta üvegezetten beépítve vannak. A kutatás gazdasági jelentősége az évente beépítésre kerülő 500 000 db melegágyi ablakkeret védelmét szolgálja tehát. Az ablakkeretek 10 év alatti amortizációját alapul véve az évi elhasználódás 500 000 db ablakkeretet tekintve 50 000 x 100 = 5 000 000 Ft. A kísérletek a jelenlegi felületkezelési eljárást mellőzve olyan védelmi lehetőséget eredményeztek, mely a laboratóriumi kísérletek eredménye alapján a melegágyi ablakkeretek faanyagát nagymértékben immunissá teszi a gomba- és rovarfertőzéssel szemben anélkül, hogy a növényzetben kárt okozna, s ezáltal használhatóságuknak időtartamát négy, ötszörösére emeli. A beépített évi 500 000 db melegágyi ablakkeret leírási költsége így csak 1 250 000.- Ft lesz. A megtakarításaz új ablakkeretek esetében 3 750 000.- Ft.Ebben az értékben - mint már említettük nincs benne a régi keretek évi pusztulásának értéke. Az új melegágyi ablakkeretek gyártástechnológiája a laboratóriumi kísérlet alapján: védőszer-oldatba való kétszeri mártás, vagy két munkamenetben történő mázolási eljárás, illetve zárt kazánban nyomás alatti egyszeri telítés. Utána hat hétig fedett, de szellős helyen való tárolás, majd használatbavétel előtt 1-2 órán át normál hőmérsékletűvízzel való leöblítése. A végleges gyártástechnológiát azonban csak a gyakorlatban lefolytatott kísérletek után lehet előírni. A szabadban való kísérleteket 1964 évben végzi el az Intézet több állami gazdaságban, illetve termelőszövetkezetben. A végleges gazdaságossági számítást a végleges gyártástechnológiai eljárásra felépülő beruházási program kidolgozása után készíti el az Intézet Közgazdasági Osztálya.A kutatás eredménye a legmegfelelőbb védőhatást az eljárások egyszerűségét tekintve a modifikált U-só és a cinkfluorid alkalmazásánál mutatja. E két védőszer 8 g/m2 mennyiségben való felhasználása is igen jelentős védelmet biztosít. Gyakorlati alkalmazásuk kétszeres bemerítési, vagy mázolási, illetve egyszeri magasnyomás alatti telítési eljárással javasolható úgy, hogy1 m2 felületre 25-30 g hatóanyag kerüljön. Szükséges az eddigi vizsgálatok alapján is MSz 10206-61 sz. szabványunk módosítása és kiegészítése. Ugyancsak javasolható a jövő évi kutatás keretében nemcsak az alsókeretek, hanem a hajtató ládák, továbbá a szőlő és paradicsomkarók faanyagára vonatkozóan a kutatás egyidejű kiterjesztése.