Sorszám: H_000051

A cikk szerzőjének a neve: Bálint Gyula

A cikk címe: Forgácslapok gombaállósági vizsgálatai.

Forrás: FAIPARI KUTATÁSOK, Faipari Kutató Intézet [FaKI]Budapest, 1961. 1. sz. 259 – 284 oldal, Mezőgazdasági ; Kiadó Budapest 1962

Lásd a teljes cikket: /gs3pdf/H_000051.pdf

Kulcsszavak: forgácslap, karbamid, kondícionálás, sterilitás, xylenol.

A gazdasági kényszer hatására még a fában gazdag, azt exportáló országokban is mindinkább növekvő mértékben gyártják a fát helyettesítő anyagokat, a forgácslapot és a farostlemezt. Bár az Institut für Holzforschung an der Technischen Hochschule keretében W. Klauditz vezetésével történtek kutatások, és ezek eredményei rendelkezésre állnak, kijelenthető, hogy nem tisztázott a forgácslapok gombaállósága, a gombaállóság összehasonlító vizsgálatára eredmények nincsenek.

Az eddigi vizsgálatokat 0,8 g/cm³ térfogatsúlyú, 8g/100g kötőanyag hozzáadásával lúcfenyő forgácsból készített forgácslapokkal végezték. Fenol típusú kötőanyag esetén Coniophora cerebella és Poria vaporaria, karbamid típusú kötőanyag esetén Poria vaporaria, Merulius lacrimans és Coniophora cerebella gombafajokat használtak. Az eredmény 5% és 54% súlyveszteség közötti.

A kutatóintézeti jelentésben szereplő vizsgálatokhoz a virulens tenyészetek biztosítására agar-agar+malátakivoant táptalajhoz peptont adagoltak. Ez a gombakultúrák fejlődését kedvezően befolyásolta. Előnye, hogy átoltás után a tenyészetek rövidebb idő alatt megeredtek, majd a mycélium fejlődése rohamosabb volt. Ezzel szemben a pepton elősegítette a penészgombák megtelepedését.

A sterilitás fenntartása érdekében penészgátló szer kiválasztása történt. Feltétel, hogy a tenyészetek tisztasága a vizsgálati idő alatt megbízhatóan biztosítva legyen. Ennek során kerültek alkalmazásra:

-          Timol (p-metilisopropilfenol). Vízben oldódó fertőtlenítő, de nem maró hatású fűszerszagú kristály. A penészek elleni hatásos darabja a mycélium képzést is gátolja.

-          Trichothyriaceen (antibiotikum). Konidiumos gomba. Mesterséges táptalajra átoltották. A centrifugálással megtisztított táptalajából csontszén hozzáadásával izolált antibiotikumot alifás egyértékű alkohollal leoldották. a kapott antibiotikumot Kolle edényenként 2, illetve 3 mg mennyiségben adagolták. A sterilitást csak néhány napra biztosította.

-          Cetilpiridiniumbromid (Sterogenol). Brómozott alifás vegyület. Megállapították, hogy 2 o/oo koncentrációval a penészgombák ellen a védekezés hatásos és nem veszélyezteti a magasabbrendű fapusztító gombák fejlődését. Az 5 o/oo oldata a Merulius lacrimans kifejlődését mintegy 50%-ban gátolta. Így a táptalaj sterilizálására ennek 2 o/oo oldatát használták. A táptalajon kívül biztosították a kémcsövek, az oltószekrény, a műszerek, a laboratórium padozatának és a Kolle-edények, a kísérleti kockák, valamint azok papírdugójának sterilitását. Előbbieket a fenti szer 1%-os melegvizes lemosásával, utóbbiakat lángolással oldották meg. A modifikált szintetikus táptalaj előzetes sterilizálását annak 20 percen ár 120^oC-on, 1,2-1,3 atmoszféra nyomáson való tartásával oldották meg.

A virulens tenyészetek átoltását először kémcsövekbe, onnan a Kolle-féle edényekbe annyiszor végezték el, ahányszor a gombatenyészetek életképessége és sterilitása ezt megkívánta. Ezt a műveletet az előzőleg fertőtlenített oltószekrényben végezték.

Kondícionálás. A Kolle edénybe történt átoltás után a tenyésztő edényeket termosztátba helyezték. A tenyészetek fejlődésének napi ellenőrzése mellett így biztosították azok fejlődésének optimális feltételeit: a hőmérsékletet és a relatív páratartalmat. A második hét utána a mycélium növekedése, a fonalszövedék szálas tömöttsége jól érzékelhető volt.

A próbatestek behelyezése. A vizsgálatok végrehajtásához két-két próbatestet készítettek: az egyik a vizsgálandó forgácslapból, a másik összehasonlítás céljából erdeifenyőből készült. Téglalap alakú, mérete r0x25x15 mm. Fafajt tekintve (forgácslap): fenyő belső – nyár borítás, nyár belső – nyár borítás, fenyő belső – fenyő borítás. A különböző fafajból származó forgácsokhoz xylenol (fenol), vagy karbamid típusú ragasztóanyagot használtak. A próbatesteket 80^oC-on állandó súlyig szárították. A csíramentesség érdekében lángolták, 0,01g pontossággal lemérték és lapjukra fordítva úgy helyezték a gombával fertőzött táptalajú a tenyésztőedénybe, hogy egymással ne érintkezzenek.

A termosztátok kondicionálási értékeit a gombafaj optimális fejlődésének értékeihez állították be: ez a Poria vaporaria számára 20^oC, a Merulius lacrimans számára 18-20^oC értéket jelentett. A helyiség túlmelegedése esetén a padlózat hideg vízzel való hűtését alkalmazták, így biztosítva az optimálishoz közeli hőmérsékleti értékeket.

A forgácslapok tartóssági vizsgálata. A maratási idő alatt megfigyelték, hogy a xylenol alapú forgácslapok kötőanyaga a ráterjedt mycéliumot sárgásbarnára elszínezte. A foltképződés az idővel nagyobbodott, a kioldódó anyag a gomba próbakockára való ráterjedését nagymértékben korlátozta. Ha xylenolból kioldódó anyagok, a szabad fenol és fenolhomológok okozta foltosodás elérte az ellenőrző próbatest környezetét, a gomba fejlődése az irányban is gátolttá vált. A karbamid bázisú forgácslapok fertőzési kísérletekor a próbakocka ráhelyezése után a gombaképletek némileg elszíneződtek, fejlődése átmenetileg csökkent. 2-3 hét múlva a stagnálás megszűnt, a fonalszövedék rohamos fejlődésnek indult, napok alatt átterjedt a forgácslapra is és az ellenőrző próbatestre is. Ezeket dúsan belepve a tenyészőedény belsejében sűrű szálas szövedéket képzett. Leírtakról készült fotók a szövegben láthatók.

A naponkénti növekedés, azaz mycéliumképzés arányát figyelve megállapították, hogy bár az előkészítés, vagyis a táptalaj, kondícionálás, egyebek azonosak, a gombatörzsek virulenciája nem azonos. Ennek megfelelően az egyes törzsek korrodeáló hatása is egymástól eltérő. Azonos kiinduló próbakocka anyagok és gombafaj esetében a súlyveszteségben három hónap alatt az eltérés a 3,2%-ot is elérte.

A maratás időtartama négy hónap volt. Hogy a közbenső időben végbemenő változások értékelhetők legyenek, és a sterilitás is biztosított legyen, kísérletek indultak rövidebb időtartamú, 1, 2 és 3 hónapos maratásra is.

A vizsgálati idő lejárta után mind a forgácslap, mind az ellenőrző fenyő próbatesteket a tenyészőedényből kivették. A lehetőséghez képest a gombafonalak szövedékétől megtisztították és 80^oC hőmérsékletre beállított szárítószekrénybe helyezték, súlyállandóságig szárították, majd súlyukat exikátorban történt kihűlés után 0,01 g pontossággal mérték. A százalékos súlyveszteséget a bemért súly százalékában adták meg. Az értékelést nehezítette, hogy a Merulius lacrimans próbatestekre 4 hónapra kihelyezett egyes forgácslap próbatestek olyan mérvű korróziós károkat szenvedtek, hogy azok a tenyészőedényben érintésre szétestek.

Megfigyelések. Merulius lacrimans esetén karbamid alapú forgácslapok táptalajra történő ráhelyezése után egy héttel a gomba fonalszövedéke a próbakockát alig észrevehetően behálózta, sárgás elszíneződés megfigyelhető volt Az ellenőrző próbatestre a mycéliumok ráterjedése erőteljesebb volt.

Esetenként a fenyő ellenőrző próbatesteken a vizsgálat megkezdése után egy hónappal Asprgillus niger és Penicillium glaucum nyalábjait találták. Ez esetben a mintával a kísérletet újrakezdték.

Az ellenőrző próbatestek olyan mértékben megduzzadtak, hogy 130^oC hőmérsékleten való szárítás ellenére is a tenyészőedényből csak feldarabolással voltak kiszedhetők.

Xylenol alapú forgácslapok Merulius lacrimanssal való maratása során a táptalajra helyezéstől számított 3-4 nap multával barna-sötét foltok képződtek. A fertőződés e területeken megszűnt. Feltételezhető, hogy a lejátszódó kémiai folyamatok hatására kátrány, vagy kátránytermékek kerülnek a táptalajra, ami mykocid hatást fejt ki. Megállapítják, hogy a feltételezés plauzibilisnek látszik. További kémiai vizsgálatokat javasolnak ennek tisztázására.

A Poria vaporaria maratási vizsgálata során a penészesedés jelentősebb volt. Ez elsősorban az ellenőrző próbatesteken jelentkezett. Megállapították, hogy a xylenol e gombafaj fejlődését is nagymértékben gátolta.

Értékelés.

Karbamid alapú, fenyő belső, nyár borítású forgácslap, Merulius lacrimans alapon. Átmeneti gátló hatás után a gomba rohamos fejlődésnek indult. Előbb a kontroll darab megtámadottsága nőtt, később az egész Kolle-féle edény tartalmát a gombaszövedék befedte.

Xylenol alapú, fenyő belső, nyár borítású forgácslap Merulius lacrimans alapon. A xylenol a gombaképletekre hosszabb időn át távoltartó hatást fejtett ki. A gomba lassúbb terjedéssel érte el a kontroll próbatestet. Ennek bekövetkezte után friss és természetes tápanyaghoz (cellulóz) jutva a tenyészet némileg felerősödött, tudta korrodeálni a forgácslap próbatestet.

Karbamid alapú, fenyő belső, nyár borítású forgácslap, Poria vaporaria alapon. Két sorozatban vizsgálták, a sterilitás miatt a 3 hónapos eredményt is mérték. A forgácslap esetén közel azonos, a kontroll próbatest esetén jelentősen eltérő eredményeket kaptak.

Xylenol alapú, fenyő forgácslap Merulius lacrimans és Poria vaporaria alapon. A vizsgálat eredményéből kitűnik, hogy a könnyező házigomba ezt a házi kéreggombánál agresszívebben támadja. Az eredményben a gombatörzsek virulenciája is szerepet játszhat.

A teljességet szolgálva megfigyelték a műgyanták fertőzésgátló tulajdonságai közötti különbséget erdeifenyő szíjács kontroll próbatesten. A vizsgálat a gombatörzsek virulencia kérdését nem érintette. A mérési eredményeket – mind az összes többit – számszerű adatsorral és szemléltető grafikonokban adják közre.

A lefolytatott négyhónapos vizsgálat összehasonlító eredményei:

A fenti adatokból jól látható, hogy ha karbamid alapú forgácslapot helyezünk Merulius lacrimans tenyészetre, úgy az ellenőrző próbatest súlyvesztesége igen magas, tehát a karbamid inkább elősegíti, mint gátolja a gombák terjedését. Ennek ellenkezője áll a xylenol alapú forgácslapokra, a raganyag gátolja a gombák növekedését.