Szám: H_000090
A cikk szerzőjének a neve(i): Bálint, Gyula
A cikk címe: Melegágyi ablakkeretek tartósításával kapcsolatos kutatások
Lásd a teljes cikket: Teljes_cikk
Kulcsszavak: melegágy, ablakkeret, mázolás, bemerítés, toxikus
Kivonat:
Szükségesnek látszott azonban a faanyagvédelmi kutatást kiterjeszteni a korábban nem kezelt hajtatóládákra, alsókeretekre, és az ecsetelési eljáráson kívül bemerítési, továbbá zárt kazánban magasnyomás alatti telítési eljárásra. A múlt évi laboratóriumi kísérleteknek ipari (termelési) szinten való folytatásában legfontosabbnak tartottuk a faanyagvédelmi szempontból - az előző kísérleteink eredménye alapján - legmegfelelőbbnek mutatkozó faanyagvédőszerek mellékhatásainak vizsgálatát. Azok a károsodások, amelyek az import keretek nem megfelelő védettségéből származnak és közel milliós termelési kieséseket okoztak, arra késztettek, hogy favédőszerek hatását a legkülönbözőbb felhasználásban a legkülönfélébb növényekkel szemben megfigyeljük, és kísérleteinket erre állítsuk be.
A kísérletek ipari szinten, tehát a termelésben való részvétel útján való továbbvitelét indokolja a kertészeti felszerelések anyagában bekövetkező, biológiai károsítók által okozott nagyarányúpusztítás. Ehhez hozzájárul a kertészeti felszerelések karbantartására fordított összeg, munkaidőkiesés, a felújítási költségek megtakarításának szükségessége és lehetősége. Ubrizsy Gábornövénykórtani munkájában részletesen ír a különböző ártalmakról és külön tárgyalja a foltosodást, hervadást, Ievélsodródást, elhalást, penészesedést, revesedést stb. elváltozásokat. Klebahn, A. igen jelentős növénykórtani munkájában a növénybetegségeket kiváltó okok között a talaj kémiai összetételét, a klimatikus és meteorológiai viszonyokat, ipari üzemeket (égési termékek, füstgázok stb.) gombákat, baktériumokat, fonalas férgeket említi meg. Linnasalmi, A. finn kertészeti vonatkozású tanulmánya a réz- és krómvegyületek, továbbá az arzénpentoxid komponens felhasználásáról ad egészen rövid áttekintést. Scholles, W. faanyagvédőszerek fitotoxikus hatását kutatta. "Kulbasal" triIdórfenol, pentaklórfenol és klórozott naftalin készítményeket a paradicsom karókon alkalmazta. A kísérletek olajbázisú anyagokkal történtek, amelyek újszerűek ugyana faanyagvédelemben, de mint olajos anyagokat a magunk részéről az adott célra nem tartjuk olyan előnyösnek, mint a vizes oldatokat. Ramson, A. a "Melegágyi ablakok" címűművében foglalkozik a növények védelmének kérdésével, de csak a legrövidebb utalással. A faanyagvédőszerek mellékhatásának vizsgálatára vonatkozó kísérleteket négy fő csoportra oszthatjuk: Cserepes növényekkel végzendő laboratóriumi kísérletek. Mázolási eljárással történő antiszeptikus kezelés. Bemerítési eljárással történő védőkezelés. Zárt hengerben, magasnyomásalatti telítési eljárás. Cserepes növényekkel a fitopatologiai kísérleteket kétfélenövénnyel, háromféle vegyi anyaggal, és a toxikus hatást háromféle különböző eljárással végezzük el. A kísérletek elvégzése cserepes növényekkel történik, amelyek során a légzési, az érintési (kontakt) és a gyökérhatás vizsgálatára vonatkozó kísérleteket iktattunk be. Tesztnövények: Begoniasemperflorens LK et Otto, Tradescantiaalbiflora Ktb. Mindkét kísérleti növény igen elterjedt, és könnyen beszerezhető. A faanyagvédőszerek azonosak voltak a múlt évben ugyanezen célra in vitro kikísérletezett védőszerekkel. A múlt évben az adott faanyagvédőszerek fungicid hatását és hajtató ládákban üvegházi keretek közötti esetleges mellékhatásait gyakorlatilag, a legkülönbözőbb helyeken és kitettség mellett figyeljük meg. Így alkalmazásra kerülnek: Modifikált ("U" -só): 65 súlyrész fluor-nátrium (techn) 35 súlyrész kálium-bikromát2%-os vizes oldata. Cinkfluorid:2,63 súlyrész cinkkloridtechn. és 1,62 súlyrész fluornátrium képzésével 2%-os vizes oldatban ecsetelési eljárással felvive. A legmegfelelőbbnek bizonyult két védőszerkeverékhez hozzávettük a konidiumos gombák elleni védettség fokozása érdekében a ”Celcure” elnevezésű faanyagvédőszert. Ennek összetétele: Rézszulfát techn. 45 súlyrész, Káliumbikromát techn. 50 súlyrész, Krómacetát5 súlyrész, 5%-os vizes oldatban való felhasználással. A cserepes növényekkel végzett kísérletekhez 30 db következő méretű próbatestet és 3 db megadott nagyságú ládát készítettünk és használtunk fel. (Utóbbit a gyökérhatás vizsgálatához.) A kertészeti berendezések faanyagának tartósítására vonatkozó kísérletek kapcsán elsősorban (1963) azt vizsgáltuk, hogy a mechanikai sérüléseken kívül milyen organizmusok okozzák, illetve okozhatják a melegágyi ablakkeretek idő előtti pusztulását. A vizsgálatok eredményeként megállapítottuk, hogy a melegágyi ablakkeretek károsodása főként a keretek csapolásánál következik be. A melegágyi ablakkeretek anyagáról, szerkezetéről és kivitelezéséről szóló szabványban előírt olajfestékkel történő másodszori bemázolást a legritkább esetben tartják be. Ezért elengedhetetlen egy egyszerűbb megoldás kikísérletezése annál is inkább, mert már az első olajfestékréteg is többnyire a száradás utáni szétrakás során, vagy a későbbi használat közben megsérül és folytonossági hiányok képződnek. Ez a faanyag megvédése szempontjából rendkívül hátrányos. Megállapítottuk, hogy hivatkozott szabvány csak farontó gombák és csapadék elleni védelmet ír elő, ami téves, mert vizsgálataink arról győztek meg bennünket, hogy a fapusztító rovarok károsítása a termelési eszközök rendeltetésszerű használatának időtartamát elterjedtebben és nagyobb mértékben befolyásolja. A károsító szervezetekre lefolytatott vizsgálatok alatt lignint lebontó gombákat (Fomesannosus Karst.,Trametespini Fr., Trametesabietini lat, Polyporusadustus Fr., Clitocybemellea /Wahl/ Fr., ) illetve a lágykorhadást előidéző, alkalikus szubsztrátumon jobban fejlődő Chaetomium - Stysanus, Coniothyrius, Stemphyllium fajokat, mint a Fungiimperfecti csoportba tartozó, közelebbről még nem, vagy nem eléggé meghatározott xylophág gombákat nem találtunk. A fellelt termőtest alapján a kemény fekvőtaplógomba Phellinuscontiguus volt azonosítható. Bizonyosra vehető, hogy e gombafajon kívül más, nagyobb nedvességigényű gombafajok (Poria, Lenzites, Fomes stb.) is károsítják a melegágyi ablakkereteket, a vett minták alapján azonban, ez az indokolt feltételezés nem bizonyítható. Könnyező házigomba (Meruliuslacrimans var. domesticus (Pers.) Flack.) megtelepedését sem a melegágyak, sem az üvegházak faanyagán sehol sem észleltük. Az ország legkülönbözőbb helyein levő kertészetekből begyűjtött, rovarfertőzött melegágyi ablakkeretekből származóminták károsodási tünetei alapján a házicincér (Hylotrupesbajulus L) és az ácscincér (Ergatesfaber L.) károsítása volt felismerhető. A védőkezelés kikísérletezése során 300 db 50 x 50 x 25 mm nagyságú, sarkított, ollós csapolású próbatestet alkalmaztunk. E prototípusokat a következő védőszerekkel és védőeljárásokkal kezeltük: Modifikált "U"-só vizes oldatába merítve fedőfesték nélkül; Modifikált "U" -só vizes oldatába merítve olajfesték fedőréteggel; Cinkfluorid vizes oldatába merítve olajfesték fedőréteg nélkül; Cinkfluorid vizes oldatába meritve fedőréteggel; Bórvegyületek vizes oldatába merítve fedőréteggel; Cinknaftenát olajfestékbe keverve; Szentendrei ragasztva, olajfesték fedőréteggel; Intézeti ragasztás nélkül, olajfesték fedőréteggel; Intézeti ellenőrző próbatest védőszer, ragasztás és festés nélkül. A legmegfelelőbb védőhatást az eljárások egyszerűségét tekintve a modifikált "U"-só és cinkfluorid alkalmazásánál mutatta. A védőszerek alsó határértéke igazolja, hogy a szabvány szerinti optimális védettséghez fokozni kell az antiszeptikumok mennyiségét, illetve a védőoldatok koncentrációját. Kitűnt az is, hogy a festékfilmmel való lefedés nem emeli a védőhatást a várható mértékben. Festékben elkeverve a fungicidek ugyancsak nem nyújtják a kívánt védőhatást. A laboratóriumi kísérleteknél a cinkfluorid alkalmazásának körülményességére először figyeltünk fel. Az NaF és ZnCL2 külön-külön történő felhasználása a munkaigényességet növeli. Fitotoxikus mellékhatás vizsgálata. Az in vitro kísérletek után a kísérleti üvegházában a szaporítóládákra végeztük el a kísérleteket. A vizsgálat célja most már a fitotoxikus mellékhatás ellenőrzése volt. A különböző védőszerekkel előkezelt szaporítóládákba fejeskáposzta paradicsom (Kecskeméti 364), paprika (Cecei édes) és árvácska (Viola tricolor fehér) palánták 500-500, nem csávázott magról kerültek felnevelésre. Árvácska esetében 2-4 lombleveles palántáiból 5-5 darabot tűzdeltek egy-egy szaporítóládába. A bevetett, illetve tűzdelt szaporítóládákat a kertészeti gyakorlatban szokásos kezelésben (öntözés, talajlazítás, gaztalanítás) részesítették. A növények gyökerei a palánták fejlődése során elérték a szaporítóládák antiszeptikumokkal kezelt fafelületét. Az ellenőrzési idő két hónapon át tartott. A szokásosnál hosszabb idő után a megállapítást nyert, hogy a magvak kelési százalékát a növények fejlődését (kelését, egészségi állapotát) a friss lomb és gyökér súlyának átlagában vizsgálva egy adat 200 növény méréséből számított egy-egy palánta átlagsúlyát mutatva a faanyagvédőszerek a magvak csírázását nem gátolták. A növények jól fejlődtek, kivéve az acidumboricum és nátriumtetraborát esetében, mely vegyületeket olajfestékbe keverve alkalmaztunk a kísérleteink során. A Növényvédelmi Kutató Intézet Növénykórtani Osztálya az előfertőtlenített szaporítóládákba búza, kukorica, paprika és paradicsom tesztnövényekkel végezte el fitopatológiai, fitotoxikológiai szempontból az ellenőrző vizsgálatokat. A megfelelően kezelt szaporítóládák esetleges mellékhatásának vizsgálati eredménye szerint a kelés minden ládában egyenletes volt, és a kikelt növényeken egyetlen esetben sem volt tapasztalható fitotoxikus hatás. E laboratóriumi, majd félüzemi kísérletek eredményeképpen megállapítható volt, hogy - a bórax, bórsav, továbbá az olajfestékbe való hatóanyag keverés, illetve a vizes oldatokkal tartósított faanyagok olajfestékkel való bevonásán kívüli eljárásokat mellőzve - bármelyik, a kísérletben szereplő védőszer alkalmas az ipari kutatások után a kertészeti termelésben használatos anyagok tartósítására. Kísérletek, a kertészeti termelésben való részvétel útján. A kísérIeteket üzemi szinten folytatva legfontosabb volt a kísérleti faanyagvédőszerek esetleges mellékhatását most már nagyobb védőszer felhasználásával a kertészeti termelésbe bevonva ellenőrizni. Az alkalmazott védőszereket és a védőeljárásokat leszűkítve a további kutatásokat a már közölt recept szerinti védőszerekkel a következő tesztnövényekkel végeztük: Mindig nyíló begónia (BegonaisemperflorensLk. et Otto); Pletyka (Tradescantia'albiflora Kth.); Ciklamen (Cyclamenpupurasceus Mill.); Muskátli (Pelargoniumsonale L.); Pálmák (Palmae); Szegfű (Dianthuscariophyllus L.) Spárga (Asparagusofficinalis L.); Paprika (CapsicusflavusMy.); Paradicsom (Solanumlycoporsicum L.); Uborka (Cucumissativus L.); Kakastaréj (Celosiaargentea var. cristata L.). A kertészeti termesztésben a mérgező anyagok additatív hatásának vizsgálata vált lehetővé. A bemerítési, illetve a magasnyomás alatt tartósított ablakkereteket vonták be a növénytermesztésbe. A kísérletek a három különböző recept szerinti védősóoldattal és bemerítési eljárással, valamint magasnyomás alatt tartósított faanyagok növénykórtani szempontból kifogásolható mellékhatását nem igazolták. Egyedül a termőhely viszonyokra is érzékeny uborka (Cucumissativus L.) esetében a klorofill képződés nem volt kielégítő a zárt hengerben magasnyomás alatt, "U" -só vizes oldatával telitett melegágyi ablakkeretek esetében. Minthogy azonban az "U"-só azonos töménységű oldatával történtek a mázolási és bemerítési eljárás üzemi kísérletei is, feltételezhető, hogy nem az "U" -só alkalmazása, hanem ez esetben a kísérletképpen bevitt oldat mennyisége és az alkalmazás módja okozta a minimális, de észrevehető növényélettani változást, ami a klorofill képzésben nyilvánult meg. A telítés során olyan mennyiségű telítő folyadék, olyan rétegvastagságban került a faanyagba, hogy annak komponensei egymással kémiai kölcsönhatásba lépve a képződött krómkriolit mellett még fennmaradó szabad fluor és krómsó átöblítés útján kívánt eltávolítása nem történhetett meg. A mázolási és fürösztési eljárás alkalmazása a legérzékenyebbnek jelzett növényre sem volt káros mellékhatással. Az előzőkben részletezettek szerint tehát az adott célra jól megfelel a bemerítési eljárás. Ez gazdaságossági és főleg a bárhol történő kivitelezés szempontjából is legelőnyösebbnek látszik mindaddig, amíg magasnyomás alatti telítési eljárással a kérdés ugyancsak megoldást nyer. Ennek alapfeltétele, hogy a telített réteg átöblíthető legyen, egy helyen telített kereteket az országban több helyen lehessen szerezni és a telítési költségek is csökkenthetők legyenek. Kísérleteink alapján a toxikus hatású anyagok közül a modifikált "U" -só 2%-os, vagy a "Celcure" elnevezésű faanyagvédőszer 5%-os vizes oldatai mind faanyag-, mind növényvédelmi szempontból a rendeltetési célra javasolhatók. A védőszer hatásossága megfelel a DMP által publikált házicincér elleni toxikus hatás letális dózisának is. Alapvető követelmény bármelyik védőkezelés után a tartósított szelvények (ablakkeret elemek), szaporító ládák kb. 5 héten át fedett, de szellős helyen való tárolása, majd kb. 3 órán át áramló, vagy igen bőséges vízben történő átöblítése. Az ablakkeretek szelvényeit, osztóbordáit ezután kell összeállítani és az MSz 10 206 sz. szabvány szerinti csapolással, szegletvassal, szegezéssel, ragasztással stb. szerelni. Végső megmunkálás után (fertőtlenítés, csapolás, facsavarok elhelyezése, szögletvasak alkalmazása stb.) az illesztési helyeket a védőoldattal után kell kezelni, majd száradás után (2 nap) bitumennel az utánkezelt helyek lemázolandók. Ezzel az eljárással a melegágyi ablakkeretek, szaporító (hajtató) ládák használati időtartama 2-3 -szorosára emelhető.